Magyar Nemzet és a fasírt

Pogány Ira
Kivételesen leültem a buszon, a szembeni néni Magyar Nemzetet olvasott, forgatta, lapozta, láttam a nagy- meg a kisbetűs címeket. És igazi fájdalom volt megállapítanom, hogy a szakadék köztünk áthidalhatatlan. Én ezzel a nálam alig idősebb nénivel nem egy világban élek, és az övé számomra taszító és kicsit félelmetes is. Mivel az én kezemben nem volt sajtótermék, a néni ugyanezt nem állapíthatta meg rólam. Aztán ölébe ejtette az újságot, rám nézett, megmozdult a szája. Idegesen összehúztam magam és nagy szemeket meresztve elnéztem mellette, hogy elijesszem. Sikerült. Nem szólt. Ő is a végállomáson szállt le. Hazaérve nekiláttam fasírtot sütni. Vajon a fasírtkészítésről el tudnánk-e beszélgetni… A zöldbab főzelékről… Hány témánk van, és mikor jutnánk el a vörös határig, amelyet átlépve már nincs az rakott krumpli, az a rántott padlizsán, amely összehozhatna minket egy békés beszélgetésre, míg megérkezünk a végállomásra.