Mi a fontos?

Böhm András
Megint az összefogás a fókuszban.
Több mint félév múlva lesznek Magyarországon önkormányzati választások, ám az uniós választás itt van előttünk, alig egy hét múlva már kezdődik az ajánlások gyűjtése.
Miről szól tehát a maradék ellenzéki média, miről szólnak a demokratikus pártok szónokai? Természetesen az önkormányzati választásokra való teljes összefogásról, az ezt célzó alkukról (szebben mondva tárgyalásokról), apránként adagolva az új megállapodások hírét.
Az őszi választások úgy kerülnek fókuszba, mintha semmilyen jelentősége nem lenne az európai választásoknak, és mintha bármilyen strukturális változást hozhatnának a sorsdöntőnek kiáltott önkormányzatiak. Ennek a teljesen téves és kártékony politikai fókuszálásnak élharcosa az MSZP, Karácsony Gergely és a Népszava, némi klubrádiós aláfestéssel. Ezért aztán arról igyekeznek meggyőzni az érdeklődő közönséget, hogy Budapesten az ellenzék győzni képes és összefogással Karácsony Gergő legyőzi majd Tarlós Istvánt. Mindehhez alapul szolgál a Publicus Intézet igencsak támadható módszerrel készített, és a Népszava által megrendelt kutatás eredménye.
Európai sorsfordító kérdés lehet a májusi választások eredménye a kontinensen, belpolitikai következményei miatt Magyarországon különösen. Vétkes felelőtlenség nem erre fókuszálni, mozgósítani, alternatívát képezni és értelmezhetően azt megjeleníteni. Az őszre vonatkozó valamennyi alkut elsöpörheti a tavasszal megszülető politikai eredmény, vagy eredménytelenség.
Ideje lenne most már helyére tenni a fontossági sorrendet. Alapvetően cinikus és téves az a beállítás, hogy az önkormányzati választások remélt ellenzéki sikere szemernyit is változtatna az ország kormányzati állapotán, a NER még három évig ereje teljében gyakorol majd minden hatalmat, és áll bosszút az ellenzék által elfoglalt önkormányzatokon, beleértve a budapestieket. Természetesen óriási szimbolikus jelentősége lenne az önkormányzati választásokon aratott sikereknek, de a szimbólum öröme miatti hangulat nagyon gyorsan elenyészik a mindennapokban. Nézzük csak meg a XV. kerületi önkormányzat sorsát, Hódmezővásárhelyét, Tétényi Éva egykori történetét. Három év nagyon hosszú idő a politikai kiszolgáltatottságban, eszközök nélkül, amikor az együtt maradás is kétséges, ha a politikai szövetségesek között zsarolható, kivásárolható figurák is lehetnek.
A Fidesz hatalom bármilyen aljasságra képes, morális gátlások már régen nincsenek, ezt megtanulhattuk. Természetesen helyes lesz majd nyártól kezdve felújítani az ellenzéki tárgyalásokat, megkötni a minél kisebb erkölcsi és elvi önfeladással járó egyezségeket. Ám nem szabadna meghajolni az önkormányzati tisztségeket ambicionáló párttagok, a közvélemény, és a pártpolitikai machinátorok befolyása előtt. Még nem jött el sajnos a Fidesz bukásának ideje.
Végül még egy megjegyzés. Bolgár Györgytől azt az érvet hallottam, hogy amennyiben nem lesz összefogás, és a Fidesz megint győzni fog, pl. Budapesten, akkor a választók olyan apátiába süllyednek, amiből 2022-ben sem lehet majd felrázni őket. Fordítva látom. A Fidesz ma még erős, a Néppárti döntés sem csökkentette itthoni támogatói számát. Belehajszolni egymástól értékeikben, elveikben, múltjukban alapvetően eltérő pártokat olyan összefogásba, amiből igen kis eséllyel születik győzelem, és a győzelem se változtat semmit az ország állapotán, éppen hogy elveszi az összefogásban való siker reményét 2022-re, mert addigra már azt is kipróbáltuk.