Posted by Konok Péter
Schmidt Mária múltipari betanított munkás szerint Horthy “visszaadta a nemzet önbecsülését”.
Nos, így is nézhetjük. Ott állt egy nemzet tetőtől-talpig önbecsülés nélkül. Horthy a fehérterrorral elkezdte visszaadni ezt az elveszett önbecsülést (nincs ennek jobb módja, mint a levágott fülekkel szaladgáló prónayk, a lelkesen akasztgató héjjasok, az újságírókat halálra kínzó osstenburg-moravekek), aztán folytatta a zsidótörvényekkel, a frankhamisítással, a nyomortelepekkel, a hitszegő külpolitikával, a Hitlertől kapott könyöradomány-revíziókkal, hogy aztán 1944-re a nemzet – kissé megfogyatkozva – ott álljon tetőtől-talpig új, bár némileg vérfoltos önbecsülésében parádézva, amit Horthytól visszakapott.
Három gróf, köztük Teleki Pál segített Horthynak visszaadni ezt az önbecsülést, mondta még Schmidt Mária (újrafutózott múltak és hagyatékból maradt történelmek végkiárusítása magas áron), három gróf igyekezett “megmenteni az országot, megtartani a nemzetet”.
Akkor idézném gróf Teleki Pál Horthynak írt közismert búcsúlevelét erről a visszaadott-visszakapott nagy nemzeti önbecsületről:
“Főméltóságú Úr!
Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet.Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.
“Horthy talán elmélázott ezen néha utóbb, a portugáliai luxus üdülőhelyen, ahol öreg napjait tengette. Metszett pohárból régi, testes konyakot ivott, a fövenyen ülve nyugszékéből figyelte a tengerbe lebukó napot, és azt mondta magának, kissé szomorkásan: “egyszer majdcsak lesz valaki, aki kimondja: visszaadtam a nemzet önbecsülését.”
Persze, lehet, hogy ennyire még ő sem volt hülye.