Posted by Serény Péter
Mindenki magyar… Nem, nemcsak azok, akiket, miniszterelnökünktől tudjuk: meg kell védeni, bárhol lépnek is a lábukra a világon. Hanem azok is, akiknek sehol sem lépnek a lábára, biztos (olykor tétova) léptekkel haladnak a magán- és a szakmai életük hol kanyargósabb, hol nyílegyenes útján. Ha gyűjtő volnék, vaskos dossziém lehetne, „Mindenki magyar” vignettával. Benne szép, abc-rendben, földrajzi kereszthivatkozásokkal szerepelnének öt világrész kettőszáz (?) vagy több (?) országának ottani állampolgárságú magyarjai. Jó pár éve, hogy valaki küldött egy linket, feljött valami grafikus, földgömbös izé, a megadott kereső-sorba beírtam a vezetéknevemet, és kiadta, a földgömbön is pontokkal megjelenítve azt a 77 (azaz Hetvenhét!) országot, ahol azonos vezetékneveket találok. Volt azonban benne kis turpisság. Például Bogotában az utalás az ottani egyetemi könyvtár katalógusában egy kolumbiai tudományos folyóirat sokadik lábjegyzetéhez vezetett, mely viszont hivatkozás volt az MTA egyik réges-régi tudományos közleményének honi szerzőjére (ki történetesen rokonomnak bizonyult.)
De félre a privatizáló anekdotázással! Akár képernyőfotóval is bizonytani tudom, ami következik. Ha netán olvasói levelet írsz a The New York Timesnek, a terjedelemre és egyéb tudnivalókra vonatkozó szabályokat Thomas Feyer rovatszerkesztőtől olvashatod. Ő pedig, naná, hogy magyar születésű! Én nem írtam levelet, véletlenül botlottam a lapnak ebbe a hivatkozásába, és ha már ott voltam (mint elemista koromtól a gyufaskatulya meg a pár szál cigaretta-csomagoló zsírpapír-zacskó reklámfeliratait), ezt is végigsilabizáltam. És Mr Feyer (Fehér úr*) valóban, a „hivatalos rész” végén számomra meglepetésként, közli: „A personal note, for those who’ve asked: I’ve been an editor at The Times for 23 years and counting, nearly 5 as letters editor, and a New Yorker since early childhood. I was born in Budapest, Hungary, in 1953 and came to America with my parents — survivors of Nazism and refugees from Communism — in 1957. Five years later, we swore an oath as naturalized American citizens.” Magyarul: „Személyes megjegyzés, azoknak, akik érdeklődtek: 23 éve vagyok a NYTimesnál szerkesztő, csaknem 5 éve az olvasói levelek rovatszerkesztője, gyermekkorom óta newyorki. Magyarországon születtem, Budapesten, 1953-ban, és Amerikába 1957-ben jöttünk a szüleimmel: ők mindketten a nácizmus túlélői és a kommunizmus elől menekültek. Öt évvel később állampolgári esküt tettünk és amerikai állampolgárok lettünk.”
Ehhez még ennyit tesz hozzá: „Így talán nem meglepő, hogy az olvasói levelek szerkesztőjeként alapvető meggyőződésem: az egészséges, tájékozott vita – éltető vérárama egy erős demokráciának. Egyébiránt, mint Önök is, a NYTimes szenvedélyes olvasója vagyok. Ha valami érdekli Önöket e lapban, az érdekel engemet is.” A szöveg keltezése: 2004. május 23. Thomas Feyer akkor „csaknem 5 éve” volt az olvasói levelek rovatszerkesztője. Most 2019. március 25-ét írunk. Ahhoz az 5 évhez adjunk hozzá (két hónap híján) 15 esztendőt. Én még soha nem írtam levelet a szerkesztőnek. Igaz, angol nyelvű lapba angolul illik. De az utóbbi két évtizedben, ha magyarul próbálkoztam volna, és valaki Mr Feyer elé teszi a „furcsa, érthetetlen” szöveget, alighanem ő lett volna az, aki biztosan tudja a megfejtést.
sp
*ADALÉK: „I was born Fehér Tamás in Budapest, Hungary, in 1953.” „Fehér Tamás néven születtem…”Az életrajzi részletek Thomas Feyer esszéjéből, a Carnegie Alapítvány Grateful Immigrants – The Pride of America (Hálás bevándoroltak – Amerika büszkesége”) c. blog-sorozatban. Közölte: https://www.huffingtonpost.com/carnegie-corporation-of-new-york/a-grateful-immigrant_b_10928020.html És valóban biztosan tudhatja a magyar nyelvű levél megfejtését, mert eredetileg is angol nyelvismerettel bíró szülei, a tengerentúl kiskorától hol angol nyelvű, hol magyar nyelvű napokat tartottak otthon. A cél az volt, hogy a kisfiú hamar beilleszkedjen az ottani óvodai-iskolai gyerekközösségbe, de közben őrizze meg magyar anyanyelvét is. A névváltás az állampolgársági eljárás időszakához kötődik. Az apa úgy vélte, hogy a Feyer átírást könnyebb kiejtenie egy angol-amerikai ajkú tisztviselőnek, mint azt, hogy Fehér. A ma már szerkesztő esszéíró megjegyzése: tévedett szegény apja, mert a Feyer angol kiejtése: FÉJER („it’s FAY-er”). A kis Thomas egyik iskolája a „Joseph Pulitzer (another Hungarian immigrant) Junior High School 145 in Jackson Heights” vagyis a „Pulitzer József (ő is magyar bevándorló) általános iskola” volt. Következik a tanulmányok leírása, a kiváló diákoknak adható National Merit Scholar ösztöndíj a Princetoni Egyetemre, s onnan (summa cum laude) tovább a Columbia Egyetem Újságíró Karára. Az angol nyelvű Wikipédia azt is elmondja, hogy Feyer (Fehér) szerkesztő úr 1976-1980-ban az Associated Press hírügynökségnél dolgozott, azóta pedig a The New York Timesnél, előbb a külföldi tudósítások, külpolitikai cikkek szerkesztőjeként, majd 1999 óta mindmáig az olvasói levelek rovatának szerkesztőjeként.