Posted by Zöldi László
A sors iróniája, hogy akkor jelzett a mobil, amikor azt olvastam róla a Népszavában, hogy „Ha van még mérvadó újságíró, ő az.” Ez a születésnapi köszöntőben jelent meg, amelyet Lengyel László írt a sürgető, szellemi készenlétre ösztönző szerkesztőről. „Tamás” – mondta Tamás Ervin a telefonban. Hirtelen nem tudtam, kivel beszélek. Ő ugyanis újságíróként az első keresztnevéből csinált vezetéknevet, a másodikból pedig első keresztnevet. Épp akkor éli meg a hetvenediket, amikor egy másik mérvadó, Baló György eltávozott közülünk.
A közgazdász-politológus köszöntőnek tehát lehet olyan érzése, hogy a bölények kihalóban. Mindazonáltal látni, hallani, olvasni még olyan publicistákat, akiknek a véleményére érdemes odafigyelni. Nemzedékemből Bolgár Györgyére, Farkas Zoltánéra, Friss Róbertéra, Szénási Sándoréra, a valamivel fiatalabbak közül Nagy N. Péterére, a negyvenesek közül pedig Pápay Györgyére, Pethő Tiboréra és Tóta W. Árpádéra. Tamásban nem a publicistát ismertem meg, hanem a riportert. A Népszabadság szegedi, majd pécsi tudósítója volt, és amit az MSZMP lapjába nem írhatott meg, azt megírta Katona Évának, az ÉS-beli riportrovat legendás szerkesztőjének. Túl gyakran azonban nem közölhettük a riportjait, ezért Éva bemutatta nekem, a publicisztikai rovat szerkesztőjének.
Később, a múlt század kilencvenes éveiben Tamás Ervin lett szinte az egyedüli a riporterek közül, akinek sikerült átképezni magát publicistává. Ehhez az életben szerzett tapasztalatokat műveltséggel kellett tetézni, ráadásul megértette a politikai újságírás lényegét, amelyet Bertha Bulcsu így fogalmazott meg: „Ha a hatalomhoz túl közel megy az író, megég, ha túl távol tartja magát, megfagy. (Napló, 1993.12.18.) Ha az olvasó megnézi az alábbi idézet-összeállítást, érzékelheti belőle, hogy a mértékadáshoz kellett még valami: a légkör. A pártsajtóból kilábaló Népszabadság légköre kedvezett Tamás szakmai kiteljesedésének. Az első hat mondat negyedszázad termése, aztán jött a patinás újság kormányzati kivégzése, és a publicista újra keresni kezdte a fórumát.
Jó mondatokat közölt a Népszavában, a Magyar Narancsban, a Facebook üzenőfalán, olykor megszólalt a Klubrádióban is, de mintha leginkább a 168 Óra hasábjain talált volna magának helyet. Legutóbb egy tévés újságíróról közölt nekrológot, akit így jellemzett: „Balót mindegyik oldal becsülte, ugyanakkor tartott is tőle.” Ha ez a mérvadóság ismérve, akkor az a benyomásom, hogy Tamás Ervin a 70. születésnapján ugyanezt könyvelheti el.
Médianapló