Serény Péter
Pedig stílusos lett volna… A megfojtott Népszabadság nemrég még Bécsi úti otthonába. De hát minden tökéletesen a helyén van. Sőt így van igazán a helyén. Ki más is költözhetett volna most ebbe az óbudai irodaházba, ha nem a Népszabadság elzálogosított márka- és lapnevéért felvett bankhitelből felvásárolt nagy megyei napilap-család ún. alapítványba menekített mamutja? Én, például, köszönöm a hvg-nek az emlékeztetőt. Hátha valaki már elfelejtette, hogyan is esett meg az a nevezetes magyar újsághalál. Jó alkalom, hogy egy új, ráadásul nem véletlen beköltöző otthon-avatójára felelevenítsük az előző lakó kitelepítésének, mi több: kivégzésének és neve remélt eltörlésének történetét.
Adva volt egy bécsi befektető, aki oly feddhetetlen volt, hogy épp a Népszabadság bezárásának pillanatában kellett osztrák bíróság előtt felelnie, egy nemzetközileg visszhangos pénzintézeti botrányban vitt szerepéért. (Hypobank ügy.) Nincs ember, aki megfejtse, hogy azok a baloldali politikusok, akik addig a Népszabadság kisebbségi részvénypakettjét és vele a lapot őrizték, miképpen dönthettek úgy, hogy egy szlovákiai magyar befektető, szabályos szándéknyilatkozatokkal felszerelt ajánlatával szemben, a FIDESZ-kapcsolatokkal (lám, nem alaptalanul) hírbe hozott bécsi svindlert választják. Aki, mint amaz emlékezetes 2016 októberi, kiadói lap-puccs nyomán kitudódott, magával Orbán párt- és kormányelnökkel egyeztetett erről az előre megrendelt politikai újsággyilkosságról. Az adott pillanatban csak sejteni lehetett, hogy a Népszabadság nevének, a márkának és a lapcímnek milliárd forintban meghatározott eszmei értékét miért is zároltatta a jeles bécsi úr. Hát, a megyei sajtó-torta hatalmas szeletének felvásárlásához szükséges bankhitel megszerzése végett, pupákok. A Bécsből importált befektető otthonosan, biztos iránytűvel mozgott a magyar politikai labirintusokban is, meg a magyar pénzügyi útvesztőkben is. S valóban: a rosszat sejtést napokon belül a médiapiac fejleményei igazolták.
Már miért ne volna logikus, hogy az akkor és úgy, ebül szerzett vagyonból gründolt új, nagy megyei lapcsalád beköltözzék a kisemmizett előd: a Népszabadság akkori, Bécsi úti otthonába. Volt már e hazában, például a XX. században, annyi kilakoltatás, kitelepítés, internálás, meg még (hadd ne nevezzem meg a végállomását:) vonatoztatás, hogy csodálkozni való nincsen ezen a histórián sem. Magyarországon, bizonyos pártok, bizonyos kormányok, bizonyos rendszerek így szoktak működni.
Igaz, közben nem átallják azt állítani, hogy ami itt van: az a létező világok legjobbika. A sajtó szabadságának tekintetében is, természetesen. Tessék, tessék, ha van pénzük, tessék nyugodtan újságot, nyomdát, székházat vásárolni. Mint mi.