A múlt elkezdődött…

A MOST KÖVETKEZŐ CIKK AZ UTOLSÓK EGYIKE LEHET AZ ÚJ NÉPSZABADSÁGBAN. A MŰKÖDÉST NEM TUDJUK TOVÁBB FINANSZÍROZNI.

Serény Péter
„Már majdnem ott vagyunk.” (Orbán Viktor) – Az idézet egyedi, de a jelenség nem az. Mindegy, kinek a szövegéből emelem ki ezt a pár mondatot, és az is közömbös, hogy az illető, személy szerint kinek a véleményét jeleníti meg. Előbb az a pár mondat: „Az asztal másik oldalán sosem személyek, hanem a pártállam ül. Ez egy orosz mintára működő, jól felépített hierarchikus rendszer. Nem véletlenül kedvelik annyira az előző pártállam tégláit és propagandistáit. Megvannak az embereik…” és jön a részletezés. A leírás, vélem, pontos. Csak a minta: ez az, ami miatt felkapom a fejem. Nem, mintha az orosz (korábban pedig a szovjet), vagy az említett magyar előző pártállam ne volna hivatkozási lehetőség. De, mostanában az 1930-as és 1940-es évek honi sajtóját böngészve, olykor bizonyos tudósítás-keltezések helyére keresve, felötlik bennem, hogy akad itt még hivatkozási, hasonlítási lehetőség bőven. Ha erre azt mondod, hogy ugyan, miért akarom én „elvinni” az orosz (szovjet) meg az „előző pártállam” (Kádár, előtte Rákosi) „sarának” említését, és valamiféle „nácizás” felé terelni, csendesen, de határozottan azt felelem: akarja a nyavalya.
Ellenben, nagyon nem szeretném, ha a máskülönben megindokolható putyinozás, előző pártállamozás (kádározás), „elvinné” a figyelmet a Hitler és a Mussolini berendezkedéséről, meg a nyomvonalukba kormányzott Horthy-Magyarország rendszerszerű működtetésének, mint „hasznosítható” mintának mai, honi gyakorlatban tetten érhető megjelenéséről. Ha ez „nácizás”, vagy „fasisztázás”, akkor az orosz (szovjet) mintára hivatkozás „oroszfóbia”, és az „előző pártállam” megidézése „kommunistázás”. Talán életkori véletlen, hogy az aktuális rendszer(ki)építő államférfiak, akárcsak az aktuális bírálóik, zömükben, a múlt század utolsó harmadában szocializálódtak. Számukra mindaz, ami személyes életük előtti időkben esett meg, vagyis írott, tanult (vagy nem tanult) történelem, távol van az ő tapasztalásuktól. Borítékolható, hogy a közelebbi, kézre álló példákhoz nyúlnak. De nem volna szerencsés, ha a 20. század utolsó harmada előtti, második harmadról, jelesül a Magyarország Alaptörvényében a megszállások kitörölt évei előtti korról, mint összehasonlítási lehetőségről tudomást sem vennénk.
Fogalmam sincs, hányan vagyunk, akik már éltünk a II. világháború előtti Magyarországon, ki gyermekként, ki kamaszként, ki fiatal felnőttként. Személyes ismeretségi körömben van férfiember, aki az 1944. március 19. előtti időkben már húszas éveit taposta (1920-ban született; volt hadifogoly is.) Nem a mai legidősebbek kedvéért mondom, amit az összehasonlítási alapról írok. Ami, szerencsésebb generációknak már csak afféle iskolai tananyag, ennek a nemzedéknek a megélt történelem: személyes tapasztalás és személyes sors. Kié ilyen, kié olyan, de mind: egyként része a magyar életnek az 1920 utáni negyed évszázadban. Miként része volt a fiatalabb generációk szüleinek, nagyszüleinek egyéni, (bizony: egyszeri és megismételhetetlen) élete is. Tény, hogy, mint mindenütt és minden korban, volt, aki ugyanazokat az éveket a napos oldalon, és volt, aki az attól kissé, vagy épp nagyon távoli oldalon élte át. Mégis: egyazon rendszerben. Akár fátyolos szemmel, akár haraggal néz vissza rá.
Idegenkednénk némely, kínálkozónak látszó párhuzam szemügyre vételétől? Netán tartanánk attól, hogy valamely elfogultság vádjával illethetnek? Ugyan, aggályoskodásra semmi ok. Magyarországon e pillanatban vitathatatlannak tételezett hivatalos tekintély mondta ki, hogy a „már majdnem ott vagyunk” cél az ő, és az e célért vele együtt, „nyílt összeesküvésben” küzdők számára annak a világnak a feltámasztása, melyet e szavakkal jellemzett: „legyen úgy, mint régen volt, és akkor a magyar név megint szép lesz.” (L. Orbán Viktor beszéde Kerényi Imre temetésén. 2018. augusztus 31. Kiadta: miniszterelnök.hu. A szövegrész, egyenes idézetben: „Te is annak a nyílt összeesküvésnek voltál tagja, akik azt akarják, hogy legyen úgy, mint régen volt, és akkor a magyar név megint szép lesz. Drága Barátom! Már olyan közel vagyunk hozzá. Azt hittem, nemcsak harcolni, de célba érni is együtt fogunk. Mert oda fogunk érni, efelől ugyanúgy nincsen bennünk semmi kétely, ahogy benned sem volt soha.” )
Nem kommentálni akarok. Nem történeti munkákat ajánlok bárki figyelmébe. Ha így érthetőbb: nem elfogultságokat. (Bár utóbb ki-ki, maga eldöntheti, hogy aztán épp az ajánlott képekben, szövegekben nem jelenik-e meg valamilyen elfogultság. Szerintem, észre fogják venni.) Tehát: tessék megnézni, meghallgatni, belelapozni, elolvasni, nem akkora fáradság. Ha már a mai nagyobbik kormánypárt hajdani (2002. februárban közzétett) választási programjának jelszóként csengő címével: „A jövő elkezdődött”, immáron – vezetői „megigazulván” – épp az ellenkező irány a cél. De ez már egy kommentáló mondat volt. Még egyet megengednék magamnak. Szem- és fültanúi lehetünk, hogy „A múlt elkezdődött”.

Vissza az ajánlásaimhoz:

AZ EZREDIK MAGYAR FILMHÍRADÓ. (1923–1943). Narrátor: Páger Antal színművész. https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=4994

PESTI NAPLÓ c. napilap; közli Móricz Zsigmond Rokonok c. regényét, 46 tárca-folytatásban, 1930. szeptember 7. vasárnapi számától 1930. október 31.-ig. Ez egyúttal alkalom a napilap többi oldalain ugyanakkor megjelent bel- és külföldi hírek, tudósítások, cikkek böngészésére. (Online az Arcanum Digitális Tudománytár adatbázisában. https://adt/hu/hu. Ez értelemszerűen érvényes más, itt hivatkozott nyomtatott kiadványok esetében is.)

KIS UJSÁG. 1936. június 20. 7. oldal. Tardtól – Kispestig. (Kis kommentár. Szabó Zoltán „A tardi helyzet” c. nagy feltűnést keltett falukutató könyvének sajtóbeli ismertetéseit látván. „…A kispesti gimnázium kis növendékei megszánták a tardi gyermekeket, akiknek még tej sem jut”, és megtakarított zsebpénzükből segítenek nekik. „ A rendezett polgári életben nevelődő gyermekek eddig ahhoz szoktak, hogy megbüntetik őket a szülők, ha nem akarják meginni a tejet.. Tágra nyíltak a gyermekszemek, csodálkozva, mert a tardi kis magyarokat azzal bünteti a sors, hogy nem ihatnak tejet. A fogékony gyermeklélek megérezte, hogy ez a büntetés a súlyosabbik.”

KÜLÖNLENYOMAT– A MAGYAR JOGASZEGYLETI ÉRTEKEZÉSEK ÉS EGYÉB TANULMÁNYOK 1934. JANUÁRI SZÁMÁBÓL – A NÉMET NEMZETI-SZOCIALISTA BÜNTETŐJOG – ÍRTÁK –DR. ANGYAL PÁL ÉS DR. RÁCZ GYÖRGY (L. Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma: mtdaportal.extra.hu/books/angyal_pal_a_nemzeti_szocialista_buntetojog.pdf (A két szerzőről: Dr. Angyal Pál, hírneves büntetőjogász, a pesti jogi kar dékánja, az adott időben az egyetem rektora; utóbb a Főrendi Ház tagja. Dr. Rácz György előbbinek igen tehetséges és kedvelt tanítványa, adjunktusa, az olasz új büntetőtörvénykönyv fordítója és egyik kommentálója.)

TOLNAI VILÁGLAPJA évfolyamai, különösen 1930 és 1940 között (politika, kultúra, társasági élet)