Franz Kafkának az „oktávfüzetekben” található egyik aforizmája arról számol be, hogy valamikor leopárdok törtek a templomba, és az áldozati korsókat mind kiitták, majd annyiszor ismételték ezt meg, hogy végül mindenki természetesnek vette, és lassan a szertartás részévé vált.
Kafka aforizmájában korántsem a dühöngő leopárdok hatnak nyugtalanítólag és nyomasztólag, hanem valami egészen más: mégpedig az, hogy a vadak többször ismétlődő barbár tette egyszeriben természetessé lesz, és a szertartás részévé válik.
“A humán tudományok hasznáról” címmel megjelent az MTA honlapján egy amúgy abszolút tisztességes, egyben abszolút naiv írás, amely részben védekezik, részben magyarázkodik, részben megkísérli megértetni a kormányzati tényezőkkel, miért nélkülözhetetlenek a humán tudományok. Megértetni a leopárdokkal?
Gábor György
Leopárdok
Posted by