Egerek és emberek

Andor Mihály
Van Pusztaföldváron egy vágóhíd, aminek a fideszes alpolgármester a tulajdonosa. Valamilyen tévedés folytán a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) ellenőrzést tartott a vágóhídon. A mennyezeten penészt találtak, a tiszta ládák tárolására szolgáló helyiségben nagy mennyiségű rovartetemet, a hűtőkamrában didergő egeret (Szegény egér!), egy sertésfejeket tároló ládában egérfészket (Valahol lakni kell!), a kézmosó nem működött, és volt még nyolc tonna „nem nyomon követhető” termék is, amit kivontak a forgalomból. A Nébih azonnali hatállyal felfüggesztette a vágóhíd működését.
Eddig a történet szokványos, volt már sok ilyen. Ami különlegessé teszi az a következő: miután az üzem megszűntette a hiányosságokat, a Nébih azonnali helyszíni szemlét tartott, és rögtön engedélyezte a további működést. Az üzem mindössze 6 órát állt.
Mi ebből a tanulság? Hát az, hogy ha a lakásomban néhány óra alatt kellene egyszerre penészellenes falfestést, vízcsapjavítást, rágcsálóirtást és nagytakarítást végezni, akkor csak ezt a vágóhidat hívnám.