Posted by Mondd meg, rózsám, az anyádnak,
ne átkozzon fűnek-fának!
Mer’ az átok helyet keres,
azt fogja meg, kit érdemes. (magyar népdal)
Gaál Péter
Finkelstein tévedése. Lehet ilyet egyáltalán felvetni? Hiszen szenátorok, egy kormányzó, elnökök, miniszterelnökök, polgármesterek bizonyítják elmélete és módszerei eredményességét. Abban a szinte abszurd esetben, amikor kudarcot vallott, nem ő vallott kudarcot, hanem az ügyfele, saját hibájából. Finkelstein ugyan másfél éve halott, de itt maradt nekünk üzlettársa, George E. Birnbaum, és régi barátunk, Habony Árpád, az állami hivatal nélküli tanácsadó, aki megörökölte egyik (londoni) közös cégüket is. Ez eddig egyszerűnek tűnik, de higgyék el, a valóságban kevés pók képes olyan sűrű és bonyolult hálót szőni, mint szeretett…, nos, mint a Szeretett, illetve menedzserei-kliensei. Nála e kettő rendszerint egy és ugyanaz. És ez a pókháló már rég túlterjedt Magyarország határain. Többen hasonlították kedvenc kormánypártjaink nagyobbikát rákos daganathoz, mintha még én is erre vetemedtem volna régebben. Pedig nem a Fidesz a központi szereplő. A Fidesz pontosan ugyanolyan része a hálónak, mint a londoni iroda, megannyi cég, szervezet, ilyen-olyan érdekeltség, magánember, oda-visszacsatolás egymáson, idegeneken, barátokon, családtagokon keresztül. Van itt minden, strómantól balekig. A végén persze mindenki balek lesz, vagy úgy, hogy a bukás után erre apellál majd, vagy úgy, hogy ténylegesen azzá teszi a még regnáló szövőmester. Politika és gazdaság, társadalom és magánszféra egybemosódik. Ezeket a megkülönböztetéseket a külvilág használja. El vannak vele politológusok, politikusok, elemzők, egyszerű állampolgárok. A Pókot ez a legkevésbé sem érinti. Számára a háló részei, semmi egyebek. Nyilván vannak érzelmei, mert miért ne lennének, de ez nem gátolja semmiben, legkevésbé az előbb vázoltak kivitelezésében. Azt is higgyék el, hogy még Finkelstein örököseinek is össze kell szedniük majd magukat, ha az Ő érdekei szembekerülnek velük. Nagyon szerénynek kell hozzá lenni, hogy ne így történjék, márpedig aki alá lovat adnak, könnyen hajlamossá válik, hogy hagyja azt a lovat elszaladni. Ha igaz volna (szerintem csak látszólag igaz, vagy nagyon felületesen) a jelenlegi verzió a G-nap előzményeiről és következményeiről, ez alól a legbensőbb barátok se kivételek. Sőt akkor se kivételek, ha nem igaz.
“Birnbaum kitálalt.” Elmondott néhány dolgot, amit kevés gondolkodással bárki tudhatott nélküle is. Ha Önök megkapnák az atombomba műszaki leírását – kis utánajárással simán hozzájuthat bárki -, akkor fognak tudni atombombát csinálni? (Szándékosan voltam pongyola.) Ha valaki elvégez egy asztrológiai tanfolyamot, asztrológus lesz? Ha elvégzi az orvosi egyetemet, (nem cím szerint) orvossá válik? Erről azért lehetnek már tapasztalataik.
Tudják, mit csinált a Szeretett? Kinek szőtte a hálóját? Ha azt hiszik, hogy Önöknek, az országnak, bármely közösségnek, akkor nagyon tévednek. MÁS PÓKOKNAK. Önök nem Vele találkoznak nap mint nap, hanem a megfogott pókok által megfogottakkal. És akkor hogy jönnek be Önök ebbe a képbe? Úgy, hogy a grandiózus háló már Önöknek szól. Akiktől Ő szívogat, Önöktől szívogatnak. Az Ő szemében semmi különbség nincs Önök és az Önök kiszipolyozói között, jóllehet utóbbiak hajlamosak ezt másképp gondolni. De egyszer rá fognak jönni, onnét, a peremről, vagy a börtönből. Van, aki már rá is jött.
Birnbaum az égadta egy világon semmilyen muníciót nem szolgáltatott senkinek. Önök azt gondolják, hogy amit a svájci újságírónak mondott, politikailag-tömegpszichológiailag egyenértékű az őszödi beszéd nyilvánosságra hozatalával? Ki is mondta az őszödi beszédet? Magyarország akkori miniszterelnöke. Ki adta a riportot? Birnbaum. Ugye, senki nem gondolja, hogy Csabacsűdön vagy Szirmabesenyőn bárkit is érdekel Birnbaum? Életükben nem hallottak róla, és nem is akarnak hallani, kivéve, ha beszáll Győzike legújabb autójába, megdugja Bea asszonyt, vagy röviddel a vége előtt durván kigolyózzák a következő Való Világból. Még azok nagy része sem tanul tőle, aki figyelemmel követi a történéseket.
Abból a kevésből, ami a riportból lejött.
Még mindig az észre apellálnak, és még mindig hisznek benne, hogy az átlagember képes ok-okozati viszonyok felismerésére, illetve egynél több lépcsős következtetésre, és e tekintetben lényegesen előbbre tart Pavlov professzor kutyáinál. Most, most, most! kiáltott fel nem egy ellenzéki polgártárs, olvasván Birnbaum mondókáját. Most kéne ezt főoldalon minden ellenzéki orgánumnak lehozni, mindenkinek kiposztolni! Édes Jézusom. Mit? Azt, hogy milyen tanácsot adott egy homoszexuális zsidó a látszólag homofób és antiszemita magyar ügyfelének? Még ha Orbán mondaná el, a saját hangján, bele az éterbe, akkor se hatna. Hiszen Finkelstein se ezt csinálta, és Birnbaum se ezt mondta, hogy csinálták. Pontosan az ellenkezőjét mondta. Azt, hogy az úgynevezett “igazság” abszolúte irreleváns. Nem oszt és nem szoroz. Lásd amit a Szövőmester hálójáról írtam. A “bármit”, legyen minél ocsmányabb és gyűlöletkeltőbb, nem Birmbaumon kell keresztülvezetni, hanem egyetlen konkrét személyhez (ilyen volt náluk Soros György) kell kapcsolni, mégpedig KÖZVETLENÜL. Nem észérveket kell szépen, okosan felsorakoztatni ellene, hanem érzelmeket. Sisteregjen a gyűlölet, instruálta Pelikánt a perre őt felkészíteni hivatott hölgy A tanú-ban. Tudják, ki prezentálta az ellenzékből eddig legtökéletesebben Finkelstein módszerét? NAGY BLANKA. A kis gimnazista.
Édes mindegy, hogy a célszemély mit csinál vagy mit nem csinál, mondja Birnbaum-Finkelstein. Édes mindegy, mondják, hogy valóban rabló, vagy tisztakezű Grál-lovag.
És itt tévednek.
Rövid távon ugyanis valóban édes mindegy. De sajnos a távok minden nappal nyúlnak. Ilyen módszerekre akkor van szükség, amikor valamit el kell takarni. A rossz kormányzást, a gazdaság valós teljesítményét, kudarcokat, lopást, és így tovább. Ha ilyenek nincsenek, akkor a kormányzás hasonló a jó borhoz, aminek nem kell cégér. (Igazuk van, ha most felhúzzák a szemöldöküket: előbb-utóbb minden ciklusnak vége szakad. A világ rendelt rendje már csak ilyen. Akkor le kell lépni, kormányostól. Ha a tizenöt évig miniszterelnökösködő Tisza Kálmánnak se derogált, másnak se derogálna. Félnivaló ott kezd képződni a takarítástól, amikor a szőnyeg alá már túl sok szemetet söpörtek be. Vagy amikor erre készülnek. Ilyenkor küldenek Finkelsteinért. És legyen realitásérzékük: a hangsúly nem a szeméten van, hanem a túl sokon.)
Hosszú távon viszont, amikor már nem marad hely, a szőnyeg alól elkezdenek szép lassan kicsordogálni az oda lapátoltak. Ideig-óráig el lehet nyomni a negatív kampánnyal, de csak addig, ameddig az utcán marad. Ameddig nem kezd el befolyni az otthonokba. Ez alatt nem azt értem, hogy ameddig el nem kezdik az emberek érezni a válságot, hanem azt, hogy ameddig a kormány valami olyan kellemetlen intézkedést nem hoz (valójában valamiért arra nem kényszerül, hogy hozzon), ami konkrét és így vagy úgy, de majdnem mindenkit érint. Nem egy külföldi egyetem sorsa, nem az oktatás, nem a melegek gyógykezelése, hanem a benzinár (lásd az 1990-es taxisblokádot), az internetadó, a túlóra. A boltzár is periférikus. Bevásárolni szombaton is lehet. Még a burkolt és nem burkolt, folyamatos áremelkedések se elégségesek. Meg lehet szokni, vannak leértékelések, egyik itt olcsóbb, másik ott, de legfőképpen NEM KONKRÉTAK ÉS NEM ÉRINTENEK MAJDNEM MINDENKIT. Ezt még ki lehet védeni Sorosozással, de…
Az idő nem Finkelsteinnek dolgozik.
Finkelstein és Orbán azért tudtak jól együttműködni, mert mind a kettő rövid távra tervezett és a látszólagos eredményt összetévesztette a valóságos eredménnyel. Egy hatalmat az emberek véleménye tart meg. Akkor mégis? Akkor mégse, mert előbb-utóbb eljön az idő, amikor egyszerűen már NEM LEHET HINNI. Finkelsteinnek, aki termékekben és üzletben gondolkodott, nem erkölcsben és képességekben, nem csak az volt érdektelen, hogy kit sároz be, hanem az is, hogy ki kéri, ha egyszer megfizette. Nem csak tehetségtelen demagógok kérték fel. És amikor ezek a nem tehetségtelen nem demagógok hatalomra kerültek, jó esetben éltek a tehetségükkel, pláne, ha mellette voltak jó tanácsadóik is (de utóbbi önmagában is elég lehet). Az is előfordult, hogy a körülmények alakultak szerencsésen. Az is, hogy minden jól alakult, lásd Ronald Reagan adminisztrációját. A “nem lehet hinni” akkor jön el, amikor az ügyfél nem ért a kormányzáshoz, csak a hatalom technikája érdekli, és a körülmények nem alakulnak szerencsésen. Ha az első adott, a második már csak idő kérdése.
Tetézi a tévedést az a tévedés, hogy ez örökké folytatható. Nem folytatható örökké. Ha túl sokáig gyaláznak valakit, akkor előbb-utóbb a gyalázat megfordul, mint a rossz helyre címzett átok. Majdnem úgy írtam, hogy “ha túl sokáig gyaláznak egy ártatlan embert”. De nem. Mindenképpen megfordul. Adolf Hitler minden volt, csak nem ártatlan. Maga Finkelstein mondta, amikor a konkretizálásra keresett példát, hogy a szövetségesek a második világháborúban ellene indultak harcba, nem a nácik ellen úgy általában. A háború végén nemigen volt nála gyűlöltebb ember a földgolyón, különösen azokban az országokban nem, melyek a legtöbbet szenvedtek tőle. Például Oroszországban (a Szovjetunióban), illetve Lengyelországban. Tudják-e, hol van most Európában a legtöbb náci? Már ebből is kitalálhatták.
A változtatásra irányuló késztetés a létezés-élet késztetése. Kivédhetetlen. Ez a véleményekre is vonatkozik. Gondoljanak a Nagy Imrével kapcsolatos mizériára, 1956-tól napjainkig. Hányszor volt ez, és hányszor volt az ellenkezője? Tizenkét nap. Tizenkét nap volt az életéből. De igaz ez mindenkire, Ferenc Józseftől Horthy Miklósig, Horthy Miklóstól Kádár Jánosig, és igaz lesz Soros Györgyre is. Sőt, horribile dictu, Orbán Viktorra is. Robert Musil írta (fejből idézem): ha az ember már nem akar MÁSKÉPPEN élni, mint ahogyan él, nem ember többé (A tulajdonságok nélküli ember). Másképpen. Nincs olyan kitartó propaganda, ami visszájára ne fordulna.
De ha még mindez nem vagy csak részben volna is igaz, akkor is ott van az emberi psziché fáradékonysága (szintén evolúciós védekezés, akár a felejtés). Az első panasznál sajnálkoznak. A másodiknál még jobban sajnálkoznak. A sokadiknál nevetnek. Így van ez a rágalmazással is. A sokadiknál megfordul. Ha igaz, ha nem.
God bless… utána pedig képzeljenek, amit vagy akit Önöknek jólesik. Ezzel az írással nem azt akartam mondani, hogy Arthur Finkelstein – lett légyen ő akárki – módszere egy az egyben elvetendő. Nem. Ez egy igen eredményes módszer. De akkor igazán eredményes, ha úgy alkalmazzák, ahogy – ösztönösen vagy nem annyira ösztönösen – Blanka ráérzett. Ha az igazságot (valóságot) erősíti, más szóval, ha…
a gazember valóban gazember.