Posted by
Előre ország népe, harcra
Ma győzelem vár, hív hazánk!
Ellenünk tört a kény uralma,
Vérben áztatja zászlaját,
Vérben áztatja rút zászlaját.
Halljátok! Már küldi a zsarnok
Vad, bősz ölni kész rab hadát,
Letörnek népet és hazát,
Bosszút állnak ifjon s gyönge lányon… (La Marseillaise)
Gaál Péter
A címet természetesen ismét loptam, ezúttal Stephen Kingtől. Pont ideillik, bár benne sokkal több van, mint egy egyszerű horrorszerzőben, ezért is nevezte Truman Capote “kismester”-nek (foglalkozhatna rendes irodalommal is, tehette hozzá magában, és valóban). Rémület és sivatag, mintha a sivatag magában nem volna elég rémületes, minden szépsége ellenére. “Apja a Nap, anyja a Hold. / A szél hordozta méhében. / Dajkája a föld”, mondja a Tabula Smaragdina. A zsidó hagyomány (közelebbről a Midras Konen) beszél a Gyehenna hét rétegéről. (Az olasz Dante Alighieri később a Pokollal teszi ugyanezt. Maga a “Gyehenna” az arám Gé-Hinnonnak, a Jeruzsálem melletti Hinnon-völgy nevének görögösített változata. Jeremiásnál az Öldöklés Völgye, itt volt a Tófet, a Tűznek Helye, a Hely, Amire Köpnek, az a hely, ahol gyermek-tűzáldozatokat mutattak be a Bibliában a héber “melek”, “király” szó után Molochként emlegetett asszír Nergalnak, a “pokol” tűzistenének.) A hét réteg: a Seól, a Kárhozat, a Mély Árok, a Mélység Vize, a Csend, a Halál Kapui és a Halál Árnya Kapui. A Gyehenna eredetileg mindössze Seól volt (“üres hely”, “kút”, utóbbiról jusson eszükbe például József és testvérei története – közelebbről az 1Móz 20-25 -, amely a többi bibliai és egyéb mítikus történethez hasonlóan a lehető legfelszínesebben nevezhető csak történetnek), más héber jelzővel “avaddon” (“összeomlás”, “pusztulás”) vagy “dumah” (“csend”). A sivatagot valamiképpen mindig kapcsolatba hozták (igazából nem kellett kapcsolatba hozni, hiszen eleve kapcsolatos) a halállal – gondoljanak Oziriszra és gyilkosára, a sivatag egyiptomi istenére, Széthre -, pontosabban a metafizikai léttel, ami szélső esetben – a személy/személyiség oldaláról nézve – jelent csak halált. Önmagában határtalanságot, ürességet és csendet jelent. Keresztelő János és Jézus se véletlenül vonult időnként oda vissza (ismét emlékezetném Önöket a szent történetek-leírások nem puszta történet-leírás voltára), Mohamed próféta se (a sivatagi Mekka melletti Hira-hegy barlangjában született meg Krisztus után 610 Ramadánján az Al-‘Alaq, A vérrög, a Korán első, jelenlegi számozás szerint 96. szúrája.). Krisztus előtt 529-ben Buddha, akkor még Gautama Sziddhártha (szanszkrit), avagy Gótama Sziddhattha (páli) is Uruvélá falu határában, egy sivatagi felszíni temetőben (“szuszáná”, “a holtak pihenőhelye”) valósította meg a jógagyakorlatok végső célját, a jógakkhémát, jógacsendet (más szóval niródhát, Mircea Eliade megfogalmazásában minden pszichomentális tapasztalat végső megállítását).
Az üresség annak rémület, aki azt hiszi, az a valóság, amit lát. Annak, aki nem bír teremtőerővel. Aki a valóságot nem létrehozza, hanem ELSZENVEDI. Aki kívülről töltekezik. Tudnak nekem egyetlen olyan hiteles vallásalapítót mondani, aki kövér volt? Egyetlen olyan misztikust? Nem testes, hanem súlyosan elhízott. Vessék össze mondjuk a százegy évesen elhunyt Alexandra David-Néelt az ötvennégy esztendősen jobblétre szenderült Helena Blavatskyval (született Jelena Petrovna Hahn-nal), minden teozófusok nagyasszonyával, aki élete végén már járni sem tudott. Pedig azokban a premisszákban, melyekből tanait eredeztette, kevés kivetnivalót (inkább finomítani valót) találok (1. A végső realitás egy mindenütt jelenlévő, mindent meghaladó princípium, ami kívül esik a gondolkodás területén; 2. a ciklikus fejlődés törvénye minden egyes természetben érvényes; 3. a lelkek összessége megegyezik az univerzális lélekfelettivel; 4. a lelkek különböző intelligenciákon keresztül vándorolnak azáltal, hogy újra testet öltenek, mindez pedig a ciklikus fejlődéssel és a karma törvényeivel összhangban történik – id. Bohumil Vurm). “Annyi bizonyos, hogy rengeteget utazott”, mondja Blavatskyról a Wikipédia. Nem, még ennyi sem bizonyos, legalábbis egynémely, hitelesítőnek szánt helyeket, például Tibetet illetően. Ez – írja Vurm is, aki pedig méltatóan szól róla – “saját elbeszélése”. Ő persze nekünk most csak egy kis illusztráció, akibe ezen felül nem szeretnénk belemerülni.
Az emberek könnyen rémüldöznek. Pedig NINCS ITT SEMMI, AMI ÁRTHATNA NEKÜNK, mondja Stephen King a címünkkel azonos című regényében (a könyvben “bánthatna téged”).
Viszont aki ezt nem tudja, aki csak a valóság egyik felében él, az rémüldözik. Leginkább attól, hogy egyszer csak eltűnik minden, amibe addig kapaszkodott. Ami addig se volt több, mint délibáb.
És ezt használja ki a mindenkori propaganda.
A Marseillaise 1792-től az 1789-ben kezdődött francia forradalom – 1795-től az akkori, egyben a mai Francia Köztársaság – himnusza. Rengeteg embert lelkesített már a maga idejében is. Lelkesített? Dehogy lelkesített. Olvassák csak el jól az idézett strófáját. Ez a dal MEGRÉMÍTETT. Védekezésre ösztönzött. Úgy tett, mintha a hallgatói támadás alatt állnának, és ha nem akarnak meghalni, azaz “semmivé” lenni, akkor védekezniük kell, ezt pedig a többség simán benyalta. Nekik szólt. Mindegy, hogy a szerző, Claude Joseph Rouget de Lisle kapitány minek szánta. Nem véletlenül karolta fel szinte rögtön az aktuális hatalom.
Pedig korántsem álltak ANNYIRA támadás alatt. Sőt, nagyrészt ŐK TÁMADTAK, egészen Napóleon bukásig. Ha a Bourbon-zászlóra pár csepp vér fröccsent, a forradalmi trikolór csucsogott a vértől, mégpedig zömmel teljesen ártatlanok vérétől. XVI. Lajos “zsarnoksága” (nagyon messze állt a zsarnoktól) össze se volt mérhető Robespierre és a jakobinusok zsarnokságával. Nem Lajos állt bosszút ifjon s gyönge lányon, hanem éppen ők. Egy addig soha nem látott bestialitást képviseltek, amin aztán már csak Lenin, Sztálin és követőik (Mao Ce-tung, Pol Pot, stb.), illetve a nácik tettek túl, PROPAGANDÁJUKBAN UGYANAZT A MINTÁT KÖVETVE.
Én most kimásolok Önöknek – sorban, ahogy jönnek egymás után – néhány címet a mai Origóból. Bármelyikből kimásolhatnám, a magyar kormánymédia más termékeiből is, de ez van kéznél.
“Migráns erőszakolt meg egy másik migránst Párizsban”, “Még 50 embert keresnek a nairobi terrortámadás után”, “Káptalanfai mészárlás: ez történt a házban a lövöldözés közben”, “Vérfagyasztó videó: az üléssel együtt zuhant ki a gyerek a mozgó autóból”, “Lángoló emberi fáklya lobbant fel a prágai Vencel téren”, “Ezer iszlamista támadott meg egy keresztény templomot Egyiptomban”, “Gázrobbanás Tbilisziben, többen meghaltak”, “Néhány euróért verte halálra a mali migráns a francia férfit”, “Szörnyeteget épít a CERN”, “Szörnyethalt egy kisfiú az apja ostobasága miatt”, “Eltűnt egy kisgyerekes, újbudai asszony”, “Három kutya marcangolt szét egy somogyi kisfiút”, “Bekokainozva gázolt halálra egy nő Zuglóban egy nyugdíjast”, “Durva állatkínzás, borzalmas körülmények között tartottak kecskéket Érden”, “Erősödnek az óceáni hullámok a klímaváltozás hatására”, “Így néz ki egy sivatagban lezúduló villámárvíz”, “Ötven centis havat mértek az arizonai sivatagban és a Grand-kanyonban”, “Így bánunk valójában az állatokkal – Állatkínzás és elvadult embertelenség képekben”, “Egy időutazó elárulta: ez vár ránk 2019-ben. Sokkoló dolgokat mondott”. És ez csak egyetlen lapszám. Különböző témák. Ugye, látják, mi a közös az egészben? Még egy tudományos hírt – CERN – is lehet a koncepciónak megfelelően interpretálni. Bármit. Mindegy, mi, csak keltsen félelmet. Ne érezzétek magatokat sehol biztonságban. Még a gyerekeitek és állataitok sincsenek abban.
A rettegő ember a védelem illúziójáért mindent eltűr, és mindenre rávehető.
És pontosan ez a cél.
Kép: Ludens.blog