Posted by Iván Gizella
Január elseje, akkor nekem klezmer és Fegya. Vagyis a Budapest Klezmer Band. Nem is tudom pontosan, de már több mint tíz éve, hogy a Fegyáékkal kezdjük az új évet. Szóval ez már nálunk hagyomány. S minden évben van valami, amivel képesek meglepni. Mert az természetes, hogy mindig ugyanolyan természetességgel, élvezettel és óriási tudással szólaltatják meg a hangszereiket, s az is, hogy a több mint kétezer ember nem akarja őket leengedni a színpadról. A meglepetés, hogy minden évben más és más színészt, énekest, hívnak vendégelőadónak.
Az idén Fesztbaum Béla és Jordán Adél voltak a fellépők. Azért nem mondom, hogy sztárvendégek, mert ez a szó a celebek miatt már nagyon elcsépelt. S ez a két színész, noha ma valóban sztárnak számít, én inkább rájuk a művész jelzőt használnám, mert művészek ők, ki az, aki ezt kétségbe vonná? Ezen a koncerten ugyan csak, s a csakot időzőjelbe teszem, énekelni kellett, ők igazi színpadot varázsoltak elénk. Nem csupán koncerten voltunk, hanem egy kiskocsmában, ahol Seres Rezső nyomta a zongorát.. nem, nem tévedés, állítólag nem nagyon tudott játszani, de a dalai, azok ma is éltek Fesztbaum Béla előadásában. S fura mód, kilógtak ugyan a klezmer hangulatából, azért jól esett pár percig az andalító muzsika.
Jordán Adél pedig elvarázsolt. Úgy változott át, minden maszk nélkül orosz cigány lánnyá egy pillanat alatt, csupán az énekével és táncával hódítva, mintha egy filmet láttunk volna, amelyben a vágó egy másodperc töredéke alatt tüntette el a színésznőt.
Valami azért volt, ami nem tetszett. Úgy láttam, mintha új mikrofonokat, s más hangosító berendezéseket használtak mint korábban, s bizony a hangszerek ereje súlyosan elnyomta az énekesek hangját. S bár Jordán Adélnak időnként sikerült kitűnni a hangjával, Fesztbaum Bélának nem nagyon. Ez olyan hiba, amit gondolom a következő koncertre ki tudnak javítani.