Posted by Halász Géza
Kis “szines” az 1960. január elsejei Népsportból, nagyapámról. Berkovits Antal szabómester műhelye Szolnokon, a Kossuth téren, a későbbi 39-es rövidáru bolt helyén volt. Az MTE nagy szurkolója, és minden játékos mez- és öltönygyártója. Sok történetet mesélt róla anyu is, ezeket pedig Tabák Endre, a Népsport újságírója, később főszerkesztője (a Cukorgyár igazgatójának és fotóművésznek, Tabák Lajosnak testvére) tálalta a lap újévi olvasóinak.
Az újság kibetűzgetése helyett beszkenneltem, itt a teljes cikk:
A „ruhagyáros” lovagias ügye
Berkovics Tóni, a sovány kis szabómester ismert és jellegzetes alakja volt a Tisza-parti városnak. Két örök szenvedélye volt: a szakmája és a labdarúgás.
Szakmája végtelen szeretete abból is látszott, hogy akitől mar senki nem volt hajlandó rendelést felvenni, annak ő gondolkodás nélkül készített öltönyt 10 havi részletre. Ha figyelmeztették, hogy az új kuncsaft az előlegen kívül nem sokat fog fizetni, csak megvonogatta a vállát:
— Az előlegből kijön a munkabér, a szövetért, meg a cugehőrért fájjon a nagykereskedő feje, azt én is részletre veszem.
Persze a kis szabómester a labdarúgók kedvence volt, meg is tréfálták április elsején. Az, egyik betelefonált: azonnal jöjjön, két férfinek kell sürgősen mértéket venni.
— Sajnos, rengeteg most a munkám, csak délután érek rá — válaszolta.
— De Berkovics bácsi, ezek addig nem várhatnak. Mindketten a szó szoros értelmében meztelenek, de különben is ezeknél a pénz nem számit — hangzott a drót másik végéről.
— Ha meztelenek, az más! — felelte gyorsan, s máris hóna alá kapta a szövetkollekciót, vette a mértékkönyvet és centimétert.
Néhány perc múlva meg is érkezett a megbeszélt helyre.
— Na, hol van az a két jól szituált meztelen kuncsaft? — kérdezte a rohanástól lihegve.
— Ehol állnak, e!
S ezzel a tréfás kedvű labdarúgó rámutatott a nemrégen azelőtt leleplezett emlékmű meztelen férfialakjára. Amikor a körülállók nagy hahotája kissé lecsendesült, Berkovics Tóni is elmosolyodott:
— Mindjárt éreztem, hogy valami szőr van a dologban.
— Ugyan miből sejtette?
— Akinek egy teljes öltönyre való készpénze van, az jobb szabóhoz megy! — válaszolta.
Ilyen ember volt az a Berkovics, aki azonban akkor volt a legboldogabb, amikor vasárnap délután két hű segédje. Neuländer és Sas társaságában felült a lelátóra és végigizgulta kedvencei mérkőzését.
Húsvétvasárnap a vendégcsapat nagy krakéler hírében álló vezetője valamilyen szellemeskedő megjegyzést tett. Berkovics Tónit azonnal elöntötte az epe:
— Maga elmebajos bohóc — kiáltotta felugorva —, holnap Jelentkezzék, kap egy modern szabású, vadonatúj kényszerzubbonyt!
Bódy úr vérig sértve érezte magát, különösen amiatt, hogy a társaságában lévő elegáns hölgyet is a kacagás rázta. Bódy urat közben egy mókás kedvű szurkoló úgy informálta, hogy Berkovics — ruhagyáros.
— Majd még hallani fog rólam a gyáros úr — vicsorgatott, mikor karján hölgyével még mérkőzés közben eltávozott.
Másnap, húsvéthétfőn két úr kereste lakásán a ruhagyárost, lovagias ügyben.
Legjobb, ha azonnal kihajtatnak az urak a pályára, a meccsen biztosan megtalálják — igazították el őket.
— Berkovics úr, jöjjön le! — szólt fel a jegyszedő a lelátóra. — Ez a két úr sürgősen beszélni akar magával!
— Rémes, még meccs közben sem hagyják nyugton az embert — csóválgatta a fejét, miközben lefelé tartott a lépcsőn.
Kölcsönös bemutatkozás után megtudja, hogy a két úr mint Bódy úr párbajsegéde a tegnapi sértés miatt elégtételt kér.
— Kérem, uram — mondja az egyik —, nevezze meg a segédeit!
Berkovics egy kissé meglepődik, de egy pillanat múlva már kissé hamiskás mosollyal a szeme szögletében válaszol is:
— Ennek igazán semmi akadálya!
S erre széles mozdulattal felmutat a lelátón gubbasztó két szabósegédére:
— Neuländer és Sast
Ezzel faképnél hagyta a két párbajsegédet, visszament tovább izgulni.
Így végződött Berkovics Tóni életének egyetlen lovagias ügye.
T. E