Posted by Gaál Péter
Lehetne most a dalban egy lány. “Csak a pénz érdekli. Csak a pénz érdekli, meg az a sz.r, rohadt hatalma! Az emberek nem érdeklik! Csak a pénze meg a hatalma! Az érdekli Orbánt. Semmi más nem foglalkoztatja. És öt év múlva ti [a rendőrök] is velük fogtok pusztulni! Vagy mehettek külföldre mosogatni! (…) Köszönjük nektek! Hálásan köszönjük!”
Csak egyetlen tüntetőt idéztem a Parlament elől. Csak egyetlenegyet. Drága Publikum! Ez NEM a túlórákról szól, ahogy az internetadó elleni tüntetése se csak az internetadóról szólt. Úgy századszor ezt is leírom még egyszer: senki se tehet már mást. Aki benne van, nem tud kiszállni, aki tiltakozik, ha nem akar véglegesen megnyomorodni, nem tud nem tiltakozni. Eszkalálódni fog, a csúf végkifejletig. Ez a struktúra nem a kormányból-Fideszből plusz támogatóiból, illetve az ellenzékből áll, hanem mindezekből EGYÜTT. Egy HARMADIK entitás. Nem egyik, vagy másik, és csak így lehet szemlélni, ha kíváncsiak vagyunk rá, mi lesz. Megy a maga kijelölte útján, bár nem jelölt ki semmit. Követi saját törvényeit, mint egy kétkomponensű rendszer. Nem sok komponensű, hanem két komponensű, amelyekből EGY lett. Már a kezdetek kezdetekor – és az NEM nyolc, idestova kilenc éve volt, hanem TÖBB, MINT HUSZONÖT ÉVE – predesztináltatott, akkor még mint az EGYIK variáció. Lehetett volna több is? Lehetett volna, de fájdalom, nem az, amit a legtöbben gondolnak. Nem egy “jó” társadalom, “jó” kormányzás, “igazi” demokrácia, hanem valami másfajta autokrata kísérlet. Lehetne most a dalban egy lány, lehetett volna más is talán? Csak ilyesféle. Jellegében ez. Más nem. Miért? Ha már a régi Illést citáltam, citáljam Gilbert O’Sullivant is: Why, oh, why? Csak, édes Nagyérdemű. Csak. Mert ez így működik.
Az első pofon a házasságban. Ez csattan el ma. Eddig csak veszekedések voltak, és ez se lesz nagy pofon. Egy kis paprikaspray már volt. Nem is kell többnek lennie. A legyintés is erőszak. A családon belüli erőszakok se zömmel agyba-főbe veréssel kezdődnek. Egy szolid pofon. De ahogy ahhoz, hogy egyetlen sejtből egy zöldborsónyi tumor keletkezzen, kétszer annyi idő kell, mint hogy a zöldborsóból egy tízkilós daganat legyen, úgy a második pofon is rövidebb idő múlva jön, a harmadik még rövidebb idő múlva, és aztán már nem pofonok jönnek, hanem a sürgősségi, majd a mentő.
Kizárólag akkor marad el a szükségszerű folytatás, vagy lesz másféle, ha a körülöttünk levő világ megváltozik. Kitör egy háború, valamelyik diktátortárs gondol egyet, elindul egy válság, és így tovább. Utóbbi egyébként felgyorsítja az eróziót, előbbiek elodázhatják, lásd az első világháború kezdetét, például Oroszországban. Szent Oroszországban, ahogy akkor emlegették. De az ikoncsókolgatás nem volt elég a győzelemhez, és a vereségek egyben a cár személyes vereségei is lettek. A cár személyes gyengesége, és ez teljesen független attól, hogy II. Miklós valóban gyenge volt. A forradalmak legalapvetőbb követelménye a kormány gyengesége. Még a fülkeforradalmaké is, lásd 2010-et, ha pedig nem lett volna fülkeforradalom, biztosak lehetnek benne, hogy lett volna másféle, erről mai Vezérünk, aki akkor a férfi nemi szerv másik oldalán érezte volna magát, mint ahol most van, bizton gondoskodott volna. Egyetlen percig nem habozott volna, ahogy egyetlen percig se habozna megtenni bármit, amit elkerülhetetlennek gondol saját védelme érdekében. És van mit védenie, neki is, az övéinek is.
Olyan ez számukra, mint egy örvény. Húzza őket lefelé. Minél bizonytalanabbak, annál többet fognak lenyúlni, minél többet nyúlnak le, annál nagyobb lesz a feszültség, és annál kevesebb a válságok idején felhasználható erő az országban. Minél több látszatcég alakul az állami túlköltekezésre, annál kevesebb tőke jut a működő MAGYAR gazdaságba, a multik pedig abban a szempillantásban elpárolognak innét, amikor megszűnnek azok a feltételek, amelyekért idejöttek. Amikor megszűnnek-lecsökkennek az uniós támogatások, a harácsolás nem fog velük együtt megszűnni, hanem FOKOZÓDNI fog, egyrészt a bizonytalan jövő miatt, másrészt azért, mert a megnövekedett birodalmak megnövekedett fenntartási költségekkel is járnak. Tehát onnét fognak elvenni, amit most még – más forrásból táplálkozván – úgy-ahogy fenntartanak, illetve amit ürügyül használnak a pályázati pénzek elorzására. Ha pályázati pénzek nem lesznek, jönnek az igazi megszorítások, nem nekik, hanem a lakosságnak. Hogy ez hova vezet, nem kell ecsetelnem. Egyenest a pokolba. Máshova nem tud.
Ebben a dalban nem egy szép lány lesz a főszereplő, hanem kizárólag maga az ördög.