Posted by Raskó György
Hazai szemüvegen át nehezen érthető mi történik Európa sertéspiacán. A sertéspestis, amely már fél Európát elérte, nehogy visszafogná a sertéstartási kedvet, hanem mintha fűtené. A lengyeleknél már megint 12 millió fölé ment a létszám, a spanyoloknál meg 30 millió van. Ezzel a spanyolok Európa legnagyobb sertéshús-termelői lettek, megelőzve a németeket (27,5 millió darab). A francia, a holland és a dán sertésállomány nagyjából egyenlő, 13 millió körüli mindhárom országban. A sertéshús-termelés is növekszik, amivel a fogyasztás nem tartja a lépést s az export sem- Így nem apadnak a készletek sem. A magyar sertéslétszám viszont továbbra is 2,8 millió körül stagnál, ami azt is jelenti, hogy az unión belül totál marginális tényező a magyar sertéshús. Ha nulla lenne a termelésünk, azt sem venné észre az európai piac, mert lengyel, német relációból a teljes hazai fogyasztás könnyedén fedezhető. A sertéshús-fogyasztásunk ugyanis egyre csökken, különösen a feldolgozott húskészítményeké. Már a magyaroknak sem kell a gyulai, csabai lángolt és füstölt kolbász, de szalámifélékből is egyre kevesebbet eszünk. Közben a magyar fogyasztó egyre jobban kedveli a szárított sonkát, viszi a serrano és a pármai típusút, mégha annak borsos is az ára. Talán azért, mert a füstölt húsok, felvágottak, kolbászok kifejezetten károsak az egészségre és ez tudatosul a hazai vásárlókban is. Igaz ezek mind “menő” hungaricumok, amikre állítólag büszkéknek kellene lennünk és hazafias kötelesség a fogyasztásuk. Szerintem felül kell vizsgálni e szemléletet és e termékekekből kívánatos, hogy tovább csökkenjen a fogyasztás. Népegészségügyi szempontból biztosan jó az irány, bár az agrártárcánál még nem esett le a tantusz, meg a kormánynál sem, mert ahogy látom vezetőik még mindig a kolbászfesztiválokon selfizik magukat. Ideje lenne váltani…