Szekeres Imre
A forint gyengülése az euróhoz képest izgalmakat vált ki a gazdasági élet, de a lakosság körében is. Az izgalom indokolt, hiszen hosszútávon nem mindegy a forint/euró árfolyama, hiszen az határozhatja meg a vállalati, intézményi és lakossági vagyon értékét. Rövid távon is okozhat tragédiát, mint 2010-ben, amikor az Orbán-kormány első lépéseként tudatosan gyengítették a forint árfolyamát és ezzel bedöntötték a devizahiteleket, emberek százezreinek okozva jóvátehetetlen károkat. Nyilván sületlenség Orbán Viktor régebbi kijelentése, hogy a gyenge forint a gyengeség jele. Persze eszembe jut mit mondana most, amikor a 340 forint/euró felé lépegettünk.
A mostani helyzet azonban más: egyrészt a térség más valutái is veszítettek pozíciójukból, másrészt a második félévben a forint erősödését kiváltó folyamatok várhatók. Ilyen lehet az EU támogatások beérkezése, és azok forintra váltása (keresletet okozva a forint iránt). Indokolt lehet tehát a kivárás az MNB részéről, mert az export növekedését hozhatja magával a gyengébb forint és még úgy tűnik nem löki meg az inflációt. Az is igaz, hogy az MNB most már az egyetlen nemzeti bank, amelyik laza monetárispolitikát folytat, s remélem nem a rakoncátlan autós esetéről van szó: „ Hír a rádióban: az M7-esen egy autós szembe megy a forgalommal. Egy – mondja a gépkocsivezető – mind!”
