Tévé a sarokban

Ehhez pár perce volt szerencsém, a nagyváradi központi vasúti pályaudvar előtti aluljáróban. Egyszerűen ott egy tévé. Csak úgy. Körülötte épp senki. A tévézés egy kicsit idejemúlt kezd lenni, igen.. A fősodratú tévék viszont egyre mélyebbre süllyednek, igen. És körülbelül inkább azok veszik készpénznek azt, amit ott látnak, akiknek a készülékük is régebbi (ami sok más szociológiai, gazdasági paraméterrel is összefügg, majd emiatt szellemivel is), igen. A tévéből is ömlő álhírek kvázi a sarkon túlról lesnek áldozataikra, igen. Akiknek egy jelentős része idős, aki már – jó esetben – pár rendszerváltás során jól detektálta, ha meg akarták vezetni, de azért az idő előrehaladtával inkább csak üldögél, igen. A tévézés nagyrésze – bár nem szeretem ezt hangoztatni, mivel közhely is, és a felszínesen gondolkodók egyik kedvenc, tévutakra vivő vesszőparipája is Úgy is vehetjük, hogy előtérben a készülék, a terminál, háttérben meg a kiindulópont, vagyis azok ott hátul a stúdiók, igen. Meg amúgy mai csendélet. Amíg be nem kapcsolod. (mesenincs.blog)