Egy 2002-es levél – Orbán Viktornak és Orbán V. szüleinek

Posted by

Tisztelt Orbán Viktor/Viktor!
Önnek/Neked írjuk ezt a levelet, azért Önözünk/tegezünk, mert Ön/te is így beszéltél a Testnevelési Egyetemen.
Egyikünk 80 éves múlt, másikunk 60 lesz. Sok mindent láttunk, sok mindent megéltünk.
Szeretnénk néhány kérdést feltenni Neked. Tizenkettõt.
Tisztelt Orbán szülõk, egyúttal Önökhöz is fordulunk, hiszen a legélesebben talán Önök látják, miket mondd, tesz fiúk, a gyermekük.
Érkeznek az SMS-üzenetek: „Orbán Viktor szeret Téged!” És a telefon kijelzõjén ott a képe.
Kedves szülõk, elképedésünkben fordulunk Önökhöz. Nyilván hallották, mit mond a gyerekük. Néha miket beszél.
Feltámadt volna népünk bölcs vezére, Rákosi Mátyás, és tanítómestere, Sztálin, és a személyi kultusz?
Ennek az országnak komoly feladatai vannak, és ezek egész embert, felelõs gondolkodást kívánnak meg mindenkitõl. Jó munkát, odafigyelést, terveket és tetteket. Nem víziókat.
Viktor! Kérünk, ne kapkodj, ne hisztériázz, ne fogd másokra a hibáidat, és ne beszélj összevissza. Az ember õrjöngõ hívek nélkül is fölmérheti a gondjait. Így válik felnõtté.
A szüleid szeme elõtt is kérünk, hogy se te, se a barátaid ne próbáljatok bátorságra, merészségre, kitartásra biztatni egy egész népet, amely több száz éve gyakorolja ezt. És ne oktassatok ki olyanokat, generációkat, akik életük nagy részét nélkülözésben, nagyobb nehézségek között harcolták, dolgozták, élték végig, mint amiket te valaha megéltél. Szemtelenség és butaság részetekrõl bátorságról, kitartásról, jövõbe vetett hitrõl prédikálni Magyarország népének, olyan embereknek, akik csak a XX. században háromszor építették újra ezt az országot, kétszer ásták ki a romokból és építették fel Budapestet – éhezve, fázva, önzetlenül. Túlélték a politika különbözõ õrjöngéseit, és egész életükkel, a munkájukkal bíztak a jövõben, különben ti – te sem – nem születtetek volna meg.
Kérdezd meg anyádat, apádat, hányszor hallották már ezt a szöveget: „a felsõ határ a csillagos ég”, „a jövõt építjük”, „az új kor elkezdõdött” stb. stb…
Ennek a népnek hirdetitek/szónokolod, hogy majd ti/te megmutatjátok nekik, hogy mindent lehet, csak akarni kell!
Ez a kulcsszavatok. Az akarat. (Das Willen.) Akarni, akarni, merni kell. És akkor minden meglesz, meglehet! Szebb jövõ, szép ország, nagyot álmodás. Sõt! Minden, ami van, lesz, az: Az akarat diadala. (Macht des Willens.)
Viktor! Ez Leni Riefenstahl filmjének címe, ami az 1934-es náci pártgyûlésrõl készült.
Kellemetlen hasonlóság a nagyravágyásban, a mértéktelen hatalomakarásban.
És a telefonokon érkeznek a Hivatal üzenetei: „Orbán Viktor szeret Téged!” 
„Gyáva oroszlán, harcias nyúl, bõgõ elefánt, áspiskígyók – távozzatok erdeinkbõl” – mondanák a gályarab prédikátorok, õsi hõseink.  Ilyen vezér-világ már volt, és nincs helye többé.
De nézzük a kérdéseket:
1. Kijelentheti-e valaki/bárki magáról (pártja róla), hogyha nem õ lesz az ország vezetõje/miniszterelnöke, akkor Magyarország rossz útra tér?
NEM
2. Mondhatod-e te, Viktor, azt, hogyha az országban kb. 3 millió ember nem rád, nem a te pártodra szavaz, akkor veszélyben „A családunk. A gyermekeink. Az emberi méltóságunk. A szabadságunk. A hitünk. És a hazánk. (…) mindezt most meg kell védenünk!”
NEM
3. Magyarországon nincs rossz gazdasági helyzet, nincs természeti katasztrófa, amely pusztulással fenyegetne, és külsõ ellenség sem támadt reánk. Szabad-e olyan hangulatot szítanod, mintha veszélyben lenne a haza?
NEM
4. Van-e jogod egy demokráciákban szokásos választás idején elõször mások ellen uszítani, polgárháborús hangulatot, tömeghisztériát kelteni, aztán szeretetrõl prédikálni?
NEM, NINCSEN
5. Megtörténhet-e egy demokratikus országban, hogy az iskolákban osztályfõnöki órán kikérdezik a gyerekeket arról, kire szavaztak a szüleik, és azok számára, akik nem a kormányzópárt listájára szavaztak, külön meggyõzési órát tartanak és feladatul adják, hogy térítsék jó útra a szüleiket. Kérdõre vonják õket, sikerült-e a kormánypárt mellé állítani apjukat, anyjukat. Szabad-e ilyenkor felelõs vezetõként ezt mondanod?
NEM
6. Épeszû dolog-e az embereket (mint Grósz Károly annak idején) azzal ijesztgetni, hogy minden elért eredmény, minden jó összeomlik, ha nem a te kezedben és pártod kezében van a kormányzás joga?
NEM
7. Van-e jogod a hatalmadat ennyire félteni? Van-e jogod a nemzeti színeket, a kokárdát kisajátítani?
NEM, NINCSEN
8. Prófétának éreznéd magad?
NEM VAGY AZ. Istenkáromlás lenne tõled. Mindenkiben lakozik egy kis Messiás, de ha elõbújik belõle, ott kezdõdik a baj.
9. Egy egész országnak állandóan jelszavak (3 kerék, 4 kerék stb.), kampánytervek, politikai hirdetések között (újabb ötleted szerint: „induló vonatok között, egy pályaudvaron”) kell-e élni?
NEM. MINEK?
10. Viktor! Megkérdeztétek a nõket, milyen élethez lenne kedvük? Tudod, milyen életet, szerepet szántok nekik? Végiggondoltad a családon belül ezt a helyzetet?
Azt hisszük: NEM
11. Biztos vagy abban, hogy a gyermekeid a te elképzelésed szerinti „polgárok” szeretnének lenni? Tudod azt, hogy az ország felének erre lehetõsége sincs? A te kerekes jelszavad a nép között csak vicc vagy keserû tréfa tárgya. Végiggondoltad, hogy mint fiatal ügyvéd mibõl tartanál el négy gyermeket? Megtehetnéd?
NEM. Mindenki tudja.
12. Szerinted az elmúlt években mely fiatal emberek tudtak meggazdagodni? Kinek lehetett három-négy nem nélkülözõ gyermeke? Kiket sújtott az az általad oly sokat idézett gazdasági krízis? Tapasztalatod szerint az elmúlt években fiatal emberekbõl tisztességes munkával lehetett valaki gazdag és vagyonos? Vehetett ingatlanokat, vállalatokat, termõ- és szõlõföldeket? Lehetett belõle pártvagyonos, médiatanácsadó vagy felsõbb vezetõ?
NEM. Ezt is mindenki tudja.
Viktor! Térjünk vissza az Önözésre. Ön e percben még az ország miniszterelnöke. Lehet, hogy az is marad. Ez nem változtat azokon a dolgokon, amiket pontokba szedtünk. Öntõl függ, hogy ezeket meggondolja, bármilyen pozícióban legyen is. Azért mondtuk el nyíltan, mert ezekrõl mindenki tud és beszél. Önön különösen nagy felelõsség van, mert Önön is múlik, hogy ezek tisztázása helyett ne egymásnak uszítsa az embereket. A szegényebbeket. Magyarország polgárait. Tisztelt Orbán szülõk! Elnézésüket kell kérjük, hogy Önökhöz is fordultunk, de abban reménykedünk, hogy jó szokás szerint Önök talán szót értenek a gyermekükkel, hová vezet miniszterelnök-vezérként hisztérikus tömeggyûléseket rendezni, országromlásról szónokolni. Gondoljuk, Önök is láttak már ilyeneket, és az erre az útra lépõ vezérek sorsát is ismerik. Még nincs késõ. Talán. Végül kérünk mindenkit, minden felnõtt embert, hogy ne dõljön be semmilyen, se suttogó, se üvöltözõ propagandának, se ijesztgetésnek. Magyarországon nincs válság, nincs háború – választások vannak. Van, aki nyerni fog, van, aki veszíteni – ilyen a demokrácia. Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni: az országot, a jövõt mindannyian építjük, bármit mondanak is egyes politikusok.
Szavazzatok! Budapest, 2002. április 14.   Jancsó Miklós  Grunwalsky Ferenc

Előbányászta a Facebook segítségével Serény Péter