Posted by Nick Thorpe
A BBC cikke magyarul itt olvasható:
Orbán Viktor Magyarország és Európa védelmezője a muzulmán migránsok ellen. Azt reméli, hogy miniszterelnökként elnyeri a harmadik egymást követő mandátumot. Olyan miniszterelnök ő, aki mindenek közül a nemzeti szuverenitást tartja a legfontosabbnak. Kritikusai szerint rasszista és autoriter. Mit is jelent Európa számára az, ha ismét győz?
2015 januárjában, négy nappal a francia Charlie Hebdo szatirikus újság elleni terrortámadás után a becslések szerint másfél millió ember vonult fel Párizsban. Orbán Viktor a világ vezető politikusainak egyike volt a menet élén, akik a szólásszabadságért és a terrorizmus ellen demonstráltak. Különböző országok különböző következtetéseket vontak le a Charlie Hebdo-gyilkosságokból, és más, ezt követő a terrorcselekményekből. Orbán számára ugyanakkor az első pillanattól kezdve világossá vált, ki a hibás. A bevándorlók. Orbánt nem érdekelte az elkövetők zavaros családi háttere, nem érdekelte az, hogy árvaházban nevelkedtek, nem érdekelte, hogy miképpen a radikalizálódtak. A magyar televízióban kijelentette: „Soha nem engedjük, hogy Magyarország a bevándorlók célországává váljon. Nem akarunk magunk között más kulturális jellemzőkkel, más kulturális háttérrel rendelkező kisebbségeket látni. Magyarországot meg szeretnénk tartani Magyarországnak.”
Hasonlókat már mondott korábban is, de most fáradhatatlanul ismételni kezdte ezt a narratívát, hogy szavazatokat nyerjen. Az 2015-ös és a 2016-os évhez hasonlóan a terrortámadások mellett Európa egy másik kihívással is szembesült – több százezer bevándorló és menekült érkezésével. Orbán megpróbált egyszerű magyarázatot és egyszerű megoldást kínálni: a bevándorlók egyenlők a terroristákkal. Különben is az érkezők többsége nem menekült, nem a háború és üldöztetés elől fut – magyarázta, – hanem gazdasági migránsok, akik Nyugat-Európában jobb életre vágynak. Üzenete számos magyarban visszhangzott.
Orbán 2016 októberében népszavazáson kérdezte meg az országot, vajon akarják-e, hogy az EU „migránsokat kényszerítsen” Magyarországra. A voksolók negyvenegy százalékától kapott határozott „nemet” a szavazáson, igaz, a részvétel túl alacsony volt ahhoz, hogy a szavazás érvényes legyen. Magyarország népessége már régóta fogy – évente 30 000 emberrel csökken a lélekszám, ami egy kisváros elvesztésével egyenlő. Orbán szerint a megoldás nem a bevándorlás, inkább arra kell ösztönözi a magyar családokat, hogy legyen több gyermek.
Ahhoz, hogy megértsük, miért is lehet sikeres a bevándorlás elleni kampány, meg kell vizsgálni Magyarország történelmét. A magyar lakosságnak kevesebb mint két százaléka született az ország határain kívül. A magyarok pedig jól emlékeznek külföldi inváziókra – jöttek a törökök, az osztrákok és az oroszok. 1920-ban a trianoni egyezmény határozta meg az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamainak, így Magyarországnak a háború utáni határait. Magyarország elvesztette területének hetvenkét százalékát, és a magyar nemzetiség harmincegy százaléka romániai, csehszlovákiai és jugoszláviai kisebbségként találta magát a határokon kívül. Magyarországot is megfosztották multikulturális közösségeitől – a sok romántól, szlováktól, szerbtől, horváttól és ruszintól, akik korábban a magyarokkal együtt éltek.
A második világháború idején a nagy létszámú zsidó lakosság jelentős részét haláltáborokban gyilkolták meg, és a háború utáni deportálások során Magyarország elvesztette a 18. század óta letelepedett németek jelentős részét.
Magyarországot mindenki elhagyta. Csak a magyarok maradtak.
Van olyan történelmi és irodalmi példázat, amelyet Orbán Viktor szeret. Minden magyar iskolás kötelezően olvassa Gárdonyi Géza regényét, az Egri csillagokat. 1552-ben az Észak-Magyarországon található egri várat hatalmas török hadsereg ostromolja. Dobó István és kis helyőrsége védi a várat, és elzavarja a török hadat. A főhős Bornemissza Gergely, egy robbanóanyag szakértő, aki központi szerepet játszik az erőd védelmében. A következő évtizedekben más magyar végvárakat elfoglaltak a törökök, de a védők olyan veszteségeket okoztak a betolakodóknak, hogy azok megtorpantak, és nem tudtak továbbvonulni Európába.
2015 szeptemberében a bajorországi Banz kolostorában Orbán felidézte a 16. század szellemét. A német jobbközéphez tartozó csodálóinak elmondta, hogy ő csak egy várkapitány, aki megvédi a végvárakat ugyanettől a muzulmán ellenségtől, amely el akarja árasztani a keresztény Európát.
„Ha magyar Magyarországot és európai Európát akarunk, és pontosan ezt akarjuk – mondta 2017 októberében a romániai Nagyváradon –, akkor keresztény Magyarországot és keresztény Európát kell akarnunk ahelyett, ami most veszélyeztet minket – a vegyes lakosságú és indentitás nélküli Európa.”
Az Orbán által felfestett kép a „kevert” és „nem kevert” populációkról erős reakciókat váltott ki. Februárban az ENSZ emberi jogi vezetője, Zeid Ra’ad al-Hussein rasszistának és xenofóbnak nevezte emiatt. Szijjártó Péter külügyminiszter viszont elutasította a kritikát, azt „elfogadhatatlannak és helytelennek” nevezte, és felszólította al-Husseint a lemondásra.
Azon több mint százezer migráns közül, akik 2015-ben dél-délkeleti irányból átlépték a magyar határt, csak nagyon kevesen akartak az országban meredni, annak ellenére, hogy többségük a szíriai, iraki, afgán háborúból menekült. Nyugat-Európa virágzóbb országai felé tartottak. De Orbán rémálma az volt, hogy Bécsből vagy Berlinből visszaküldik őket Magyarországra. 2015 májusában az Európai Bizottság a menedékkérők elosztására kötelező kvótákat javasolt. Orbán egyetlen egyet sem akart. „Senki sem fogja megmondani nekünk, hogy kit engedjünk a házunkba” – csattant fel. Válasza a kerítés volt. 2015. június 16-án Magyarország bejelentette, hogy 175 kilométer hosszú (110 mérföldes) kerítést épít a déli, Szerbiával közös határra.
2015 tavaszán Orbán pártja, a Fidesz két időközi választást elvesztett és – kritikusai szerint – a miniszterelnök jónak látta kijátszani a migrációs kártyát. Ezzel, a közvélemény-kutatások szerint, a következő hónapokban visszaszerzett egymillió támogatót. A kerítést katonák, munkanélküliek és börtönökben fogvatartottak csapatai építették, és 2015. szeptember 15-én elkészült. Október közepéig a horvát határ mentén még 40 km-rel bővítették. Három méter magas, másfél méter mélyen a talajba van ásva, borotva huzal tekercsek borítják. Később egy második kerítéssel erősítették meg, középen építettek egy szolgálati utat, 900 voltos elektromos áramot vezettek bele és éjszakai kamerákat szereltek fel. Mindezt 10 000 rendőr és katona őrzi. „A régi vasfüggöny ellenünk épült, ez a mostani nekünk épült” – mondta Orbán a sajtótájékoztatóján.
Új törvényeket vezetett be, hogy a bevándorlókat büntethetővé tehesse. A kerítésen való áthaladás, vagy annak megsértése bűncselekmény, amely legfeljebb három évi börtönbüntetéssel jár. Aki ezt megteszi, azt általában elkapják és rövid időn belül kiűzik az országból – a kerítésbe épített kapukon keresztül. Egy szíriait nemrég bűnösnek találtak abban, hogy a bevándorlókat a kerítés átlépésére buzdította és mindenféle tárgyat dobált a rendőrökre. „Terrorcselekmény elkövetése” miatt hét év börtönre ítélték. A Tompa és Röszke közötti kerítésbe épített két „tranzitzóna” kezdetben naponta 20 menedékkérő belépését engedélyezte. Az UNHCR szerint ez a szám ma már napi kettőre csökken. 2017 áprilisában a zónákat „konténer táborokká” bővítették, ahol a menedékkérők, köztük 14 évesnél fiatalabb, kíséret nélküli kiskorúak, hónapokon át őrizetben tarthatók. 2017-ben 3700 személynek engedélyezték, hogy belépésért folyamodjon, közülük 1300-an kaptak valamilyen védett jogállást. A legtöbbjük később elhagyta az országot. Az integrációs programokat visszafogták vagy eltörölték. Orbán üzenete egyértelmű. Magyarország nem nyitott a bevándorlók előtt.
* * *
Csengett a telefon a negyedik emeleti lakásomban, ahonnan a budapesti Király Fürdőre nyílt kilátásom. Haraszti Miklós, egy jól ismert ellenzéki volt a vonalban. „Van itt egy fiatalember, aki találkozni szeretne veled.” Valamivel később Orbán Viktor már a lakásomban üldögélt egy teás bögrével. Szakállt viselt, magabiztos volt, láthatóan arra törekedett, hogy jó benyomást keltsen. Elmagyarázta, hogy ő és barátai új politikai mozgalmat indítottak. Fidesznek nevezték – a Fiatal Demokraták Szövetségének –, és a Kommunista Ifjúsági Szövetség riválisa lenne. 1988 márciusa volt. Orbán pedig 25 éves. A középiskolában rövid időre csatlakozott az ifjú kommunistákhoz. De azok most szétestek. A hatalmon lévő párt mindig támaszkodhatott az országban lévő 55 000 szovjet katonára. Az ember néha-néha meglátta őket. Mindig kis csoportokban voltak, az állatkertben vagy a pályaudvarokon. Széles, lapos tetejű, zöld, nemezelt sapkájuk leginkább egy kis biliárdasztalra hasonlított. De a hatásuk érezhető volt. A szovjet csapatok szétverték a magyarországi kísérletet, hogy 1956-ban Nagy Imre miniszterelnök vezetésével elszakadjanak Moszkvától. A fenyegetés a későbbi években is megmaradt. Amikor Mihail Gorbacsov 1985-ben hatalomra került a Szovjetunióban, nyilvánosan lemondott a Brezsnyev-doktrínáról, amely szerint Moszkvának jogában áll a Varsói Szerződés országaiban a kommunista párt védelmére katonai erőt küldeni. Ez horogütéssel ért fel Kelet-Európa kommunista vezetői számára. Rájöttek, hogy ha az emberek valaha is felkelnek, a rezsim képtelen lesz megvédeni magát.
Nem sokáig vártak. Eközben Magyarország egyre inkább átvette Lengyelország szerepét és az ország lett a demokrácia legfontosabb melegágya a régióban. Orbán Viktor pedig hamarosan az egyik legerősebb palántává vált.
1963 májusában Székesfehérváron született, ez egy város 60 km-re (37 mérföldre) délre Budapesttől és Magyarország középkori fővárosa volt. A hetvenes évek során felépült a második világháború okozta súlyos károkból, és fontos autóbusz- és elektronikai gyárakkal, valamint a Vörös Hadsereg gépesített gyalogsági zászlóaljával büszkélkedett. Orbán, a három fiútestvér közül a legidősebb, a környező falvakban, Felcsúton és Alcsútdobozon nőtt fel. Még van egy hétvégi háza Felcsúton. Apja, Győző, tagja volt a Kommunista Pártnak és a helyi bánya műszaki felügyelőjeként dolgozott. A fiatal Viktor ragyogó diák és tehetséges futballista volt. A Felcsút csapatának edzője megjegyezte: „Orbán Viktor: csatár – gyorsan gondolkodik, gyorsan lő, dinamikusan mozog – potenciális tehetség”.
Orbán később egy interjúban: „Valószínűleg én voltam az első a családunkban, aki, amikor választani lehetett az iskolai tanulmányok és a kerti munkák között – a tanulmányokat választotta.” Tinédzserként apja rendszeresen megverte, mert „nem engedelmeskedett neki és pimasz az anyjával.”
Anyja hátrányos helyzetű gyermekeket tanított. Egyik életrajzírója, Paul Lendvai szerint Orbán antikommunizmusa valószínűleg a katonai szolgálata alatt átélt a zsarnokság és a marxista propaganda miatt keletkezett.
1982-ben költözött Budapestre, az Eötvös Loránd Tudományegyetem jog- és politikatudományi szakán kezdett tanulni. Gyorsan kialakult szoros kapcsolata azokkal a diákokkal, akik később a Fidesz magjává váltak. Hű barátság volt köztük, és irigyeik szerint körülöttük lógtak a legjobb csajok.
Orbán református háttérrel érkezett, de azt gondolják, hogy fiatal korában ateista volt. 1986-ban feleségül vette egyetemi évfolyamtársát, Lévai Anikót. A lány katolikus neveltetése ellenére polgári esküvőt tartottak. Mindketten 23 évesek voltak.
A Fidesz ifjúsági mozgalomból gyorsan párttá alakult, liberális ideológiával és 35 éves felső korhatárral. „Ahelyett, hogy közvetlenül támadtuk volna a kommunista uralmat, a szabadság kis szigeteit, egymással összekapcsolt társadalmi köröket és egyesületeket kívántunk létre hozni. Amelyek az adott pillanatban összekapcsolódhatnak a rendszer megváltoztatására” – írta Orbán. 1989 júniusában az antikommunista és a kommunista reformcsoportok egyetértettek abban, hogy elérkezett az idő a kommunisták által 1958-ban titokban kivégzett Nagy Imre és társai újratemetésére. A budapesti Hősök terén több tízezer főnyi tömeg előtt Orbán Viktor, eltérően más ellenzéki vezetőktől, azt követelte, hogy a szovjet csapatok hagyják el Magyarországot.
„Ha eléggé elszántak vagyunk, akkor képesek leszünk arra kényszeríteni az uralkodó pártot, hogy engedélyezze a szabad választásokat. Csak akkor fogjuk teljesíteni forradalmunk célját, ha bátrak leszünk.”
A beszéd után a taxiban Adam Michnik lengyel ellenzéki vezető azt mondta neki: „Viktor, ezt nem kellett volna mondanod.”
Mások féltek Gorbacsov puccsától, és attól, hogy Magyarországon visszatérnek a hatalomba a keményvonalas kommunisták. Orbán előrerohant.
1991 júniusában az utolsó szovjet katona is elhagyta a magyar földet, és a Fidesz aktivistái győzelmet hirdető transzparensekkel integettek a vágányok mellett. Az 1990-es választásokon a Fidesz tiszteletre méltó kilenc százalékot nyert, de 1994-ben már csak csalódást jelentő hét százalékot. Orbán ekkor azt látta, hogy a jobboldalon nyílik tér számára, élt ezzel, és liberális pártját a konzervatív oldalra kormányozta, bár számos közeli barátja tiltakozásképpen kilépett.
Helmut Kohl német kancellárt követve, 1995-től Orbán elkezdte maga köré gyűjteni mindazokat, akik a centrumtól jobbra álltak. Egyetlen dolog számított neki, az, hogy „megszerzi a hatalmat, és megtartja, bármilyen áron”. Ez a mondat, amely egy, az1990-es évek elején zajló beszélgetésből származik, Orbán ambícióját szemlélteti. „Az Angelika kávézóban ültünk, a Duna mellett a Parlamenttel szemben – idézte fel Róna Péter közgazdász. – Orbán leírta, hogyan kívánja a Fideszt modern konzervatív párttá változtatni. Róna figyelmeztetett arra a veszélyre, hogy a választási nehézségek első jelére elhagyhatja a ‘modern’ jelzőt.
– Nem fogok beleesni ebbe a csapdába, de ha erre van szükség, megteszem – válaszolta Orbán a legnagyobb meglepetésemre. Ami számított neki, csak a hatalom megszerzése, és minden áron való megtartása volt.”
Az 1990-es évek közepén, amikor egy szocialista-liberális koalíció irányította Magyarországot, Orbán egyre konzervatívabbá vált. 1991-ben még ellenezte a pápa magyarországi látogatását, és a Parlamentben a kereszténydemokratákat gúnyolta, de később rájött, hogy kereszténynek kell lennie. 1996-ban egy református egyházi ceremónián megáldották Lévai Anikóval kötött évtizedes házasságát. Mind az öt gyermekét megkeresztelték.
Az 1990-es években drámai változások történtek Magyarországon. Privatizálták a gyárakat, a mezőgazdasági szövetkezeteket, az erdőket, a lakásokat és a vállalkozásokat. A késő-kommunista korszak vezetői számára ez gyors meggazdagodást hozott, de lehetőség nyílt éles eszű, fiatalabb vállalkozók előtt is, akik nem kapcsolódtak a régi rezsimhez. Ömleni kezdtek az országba a külföldi beruházások, ugyanakkor a magyar üzemek nagy része megsemmisült. A nyugati befektetők nem akartak félig elavult iparágakat. A munkanélküliség egy milliósra ugrott.
Az ország megtelt haraggal – a város és a falu, az új gazdagok és az új szegények között, valamint a nacionalisták és a liberálisok között. Sokan úgy érezték, hogy a privatizáció túl messzire ment, és a nemzeti vagyon elveszett.
Orbán megnyerte az 1998-as választásokat, és koalíciós kormányt alapított.
Kormányát mérsékelten sikeresnek tartották és olyannak, amely feltűnés nélkül felkészítette Magyarországot az EU-tagságra. Orbán megdöbbent, hogy 2002-ben a szocialistákkal szemben – ha szűken is – de veszített. „A haza nem lehet ellenzékben”, biztosította a budai várnegyedben lévő híveit egy tömeges fáklyás felvonuláson. Ez lett pályafutásának újabb fordulópontja.
Ősszel Orbánt bemutatták Habony Árpád kommunikációs szakértőnek, a kendó nevű japán harcművészet bajnokának. „[Habony] azt tanította neki, hogy változtassa meg az öltözködését, és a közönséget, amely előtt beszél” – mondta egy kormányhoz közeli forrás. „Új képet kell alkotnia önmagáról, úgy kell beszélnie és úgy kell viselkednie, mint egy átlagos magyarnak.” Habony a mai napig Orbán kommunikációs guruja maradt, bár hivatalos szerepe nincs a kormányban, és nem jelenik meg a bérlistákon.
A színfalak mögött Orbán régi évfolyamtársa, Simicska Lajos olyan pénzügyi birodalmat épített, amely szintén segítette a Fideszt hatalomra jutni. Simicska cége betonra, acélra és aszfaltgyártásra specializálódott. Magyarország több száz kilométernyi autópályát épített, nagyrészt EU-pénzből, és ez a pénz Simicska és a párt bőröndjébe áramlott.
Orbánt a 2006-os választásokon újra megverték. Végül 2010-ben a Fidesz kétharmados többséggel visszatért a hatalomba egy olyan országban, amely még mindig sokkolva volt a globális gazdasági válság hatásai miatt. Orbán először Brüsszelbe utazott, hogy több időt kérjen az ország túlzott hiányának kezelésére. Hidegen fogadták itt is, és Berlinben is. Ez keserűvé tette a „brüsszeli bürokraták” miatt.
A kormányának pénzre volt szüksége. A magánnyugdíjpénztárakat államosították. Új adókat vetettek ki a banki tranzakciókra, a mobiltelefonhívásokra és szöveges üzenetekre. A külföldi tulajdonú energiavállalatok adóját megduplázták. A parlament kétharmados többsége miatt a Fidesz megállíthatatlan volt. Új állami berendezkedést hozott létre saját ideológiája alapján. Orbán új alkotmányt erőszakolt át, amely a nemzet és a család keresztény-konzervatív értékeit hangsúlyozta.
Ez az új alkotmány kimondta, hogy Magyarország 1944 májusa és 1990 májusa között elveszítette önrendelkezési jogát – a náci időszaktól a kommunista uralom végéig – és így részlegesen felmentette az országot a holokauszt bűntudatától. Gyengítette az Alkotmánybíróság hatáskörét, amely a kormány hatalmának ellenőrzését szolgálta. Orbán állampolgárságot és szavazati jogot biztosított a szomszédos országokban élő több mint egymillió magyarnak. Az utolsó választásokon ezeknek a szavazóknak kilencvenöt százaléka támogatta a Fideszt.
Új médiatörvényt fogadtak el, ami hatalmas Nemzeti Média Hatóságot hozott létre. A közszolgálati televízió és rádió, valamint az állami hírügynökség kormányzati szócsövek lettek. A nemzetközi nyomás miatt a törvényt módosították. De egy évvel később, 2012-ben, az Európa Tanács bírálta, hogy a hatóságba politikai kinevezetteket ültettek.
A közszolgálatot, az állami vállalatokat, az iskolákat, sőt a kórházakat is megtisztították az kormány bírálóitól. Amikor a 2010-es választások előtt Orbánt megkérdeztem, hány embert szándékozik lecserélni, ha nyer, habozás nélkül válaszolta „tizenkétezret”. Mintha név szerint ismerné őket. 2014-ben Orbán ismét nyert. Az új választási törvény, amelyet 2011-ben fogadtak el, a Fidesz negyvennégy százalékos győzelmét kétharmados többséggé változtatta át.
Azt még a kritikusai is keserűen elismerik, hogy „visszahozta a munkát”, bár vitatják a módot, ahogy ezt tette. 2010-ben az aktív korú magyaroknak csak ötvennégy százaléka dolgozott – ez az arány most közel hetven százalékos. Orbán azt ígérte, hogy tíz év alatt egymillió munkahelyet teremt. Most azt állítja, hogy már elérte a 740 ezret. De 180 ezer alkalmazottat foglalkoztatnak közmunkásként, söprik az utcát, tisztítják az árkokat, kevesen kapnak a munkaerőpiacon használható képzést. Az építőiparban tapasztalható fellendülést évi 3-4 milliárd eurós uniós források táplálják. A masszív állami építési projektek középpontjában a futballstadionok és a közterületek újjáépítése áll. Sok magyar kétségtelenül jobban érzi magát, mint négy évvel ezelőtt. A bérek évente több mint tíz százalékkal nőttek. Az éves növekedés több mint négy százalék, a munkanélküliség pedig négy százalék alatti. De növekvő hiány van munkavállalókban, hiszen több mint 600 000 ember ment ki más EU-tagországokba magasabb fizetésért.
Az elektronikai cégek nem tudnak megrendeléseket teljesíteni az informatikai mérnökök hiánya miatt. A kórházak panaszkodnak az orvosok és ápolók hiánya miatt. A vasútállomások hangszórói új vonatvezetőket toboroznak. Éttermek és üzletek hiába hirdetnek állásokat. Orbán és médiája arról beszél, hogy nemkívánatos a bevándorlás, de a magyar családokban mindennapos tapasztalat a kivándorlás.
Beszélnek a korrupcióról. A miniszterelnök vejét, valamint a Fideszhez kapcsolódó miniszterek és üzletemberek szűk csoportját azzal vádolják, hogy állami pénzeket térítettek el. Orbán veje mindent tagad. Az OLAF, az EU korrupcióellenes ügynöksége 39 város utcai világításával kapcsolatos szerződések állítólagos szabálytalanságait vizsgálja. Az EU leghatékonyabb fellépése az összes kifizetés felfüggesztése lehetne a vizsgálatok befejezéséig.
* * *
1989 októberében Orbán az Oxfordi Pembroke College-ba ment Soros ösztöndíjjal. Innen figyelte a kelet-európai, Csehszlovákiában, Kelet-Németországban, Bulgáriában és Romániában végbemenő forradalmakat, majd félbehagyta tanulmányait, és sietett haza Budapestre, hogy biztosítsa a helyét az első sorban. Orbán később is boldogan fogadta el Soros támogatását. Harminc évvel később más a helyzet. Számos civil szervezet (NGO) kritikus a Fidesz kormánnyal szemben. Ezek a filantróp szervezetek többek között Soros Nyílt Társadalom Alapítványának a hozzájárulásaitól függenek. Ezen civil közé tartozik a Transparency International, amely az állami korrupciót vizsgálja, és a Helsinki Bizottság, amely jogi segítséget nyújt a Magyarországon menedéket kérő személyek számára. Soros támogatása Orbánt feldühítette. 2017-ben hatalmas poszterek jelentek meg az országban, vigyorgó képű Sorossal és ezekkel a szavakkal „ne hagyja, hogy Soros nevessen utoljára”. „Nemzeti konzultáció” indult, kérdőíveket küldtek az ország minden háztartásába, azzal vádolva Sorost és az alapítványokat, hogy támogatják a tömeges bevándorlást Európába. Soros György hosszú ideig hallgatott, aztán 2017 júniusában egy brüsszeli beszédben visszavágott. „Csodálom a magyarokat, hogy ellenálltak az Orbán-féle maffia állam megtévesztésének és korrupciójának.” Bátorította az Európai Bizottságot az Orbán elleni fellépésre.
A civil szervezeteken kívül egy budapesti egyetem is a kettejük közötti harc szimbólumává vált. A külföldi egyetemeket korlátozó új törvényt a Soros által finanszírozott Közép-európai Egyetem (CEU) elleni támadásnak tekintették. A Fidesz tisztviselők csak „Soros egyetemnek” nevezik. A tiltakozások és a nemzetközi bírálatok után az egyetem sorsa még mindig függőben van.
A kormány-kritikus civil szervezetekben dolgozókat a kormány által ellenőrzött médiában „Soros zsoldosoknak” nevezték. „Soros az egyik legveszélyesebb ember a világon” – mondja Bencsik András, a heti Magyar Demokrata főszerkesztője és a nagy pro-Fidesz-megmozdulások szervezője. „Soros nagyobb kárt okozott a civilizációnak, mint a világháború.” A kormány által előterjesztett „Stop Soros” törvényjavaslat már a parlament elé került, és megszavazzák, ha a Fidesz nyer. Ez több szervezet munkáját lehetetlenné teheti. Nagypénteken Orbán bejelentette az állami rádióban, hogy a kormánya ismeri 2000 „Soros zsoldos” nevét, és figyelmeztetett, hogy a választások megnyerése után „foglalkozni fognak velük”. Ez valószínűleg konfliktust jelent majd az Európai Unióval és annak legerősebb tagjával, Németországgal.
2009 novemberében Orbán Viktor rövid látogatást tett Szentpéterváron, részt vett Vlagyimir Putyin Egységes Oroszország Pártjának kongresszusán. Különös úti cél volt egy olyan ember számára, aki 1989-ben azzal szerzett hírnevet magának, hogy az orosz katonákat akarja eltávolítani az országából. De a 2008-as pénzügyi válság megrendítette Orbán bizalmát a nyugati gazdasági modellben. „Kelet felé fordulva” – köztük Oroszország, Kína és Törökország felé – olyan új befektetőket keresett, akiknek üzleti hajlandóságát nem befolyásolja a hazai cselekedetei iránti megvetés.
Látta, hogy a németek, bár őt kérdőre vonják a demokrácia kérdései miatt, csendesen üzletelnek Putyin elnökkel. Magyarország erősen függ az orosz energiától. A szovjet korszak idején épített óriás csővezetékek Ukrajnából érkeznek Magyarországra. Pakson az ország egyetlen – a szovjet korszakból származó – atomerőműve áll és öregszik. Orbán megjelent az új atomerőmű piacon, és Putyin szívesen eladta neki Paks 2-t. Orbán elment Moszkvába, és aláírta a szerződést, annak ellenére, hogy tudta, az atomenergia háromszor akkora költséggel jár, mint az európai hálózatból vásárolt villamos energia. Az oroszok masszív kölcsönnel építenek és finanszíroznak. A teljes szerződés részleteit a magyar parlament 30 évre titkosította.
Körülbelül ezzel egy időben Orbán megegyezett az oroszokkal, hogy kedvező feltételek mellett meghosszabbítják a 2016-ban lejárt 20 éves gázszerződést.
„A miniszterelnök stratégiája, hogy egyenlő távolságot tart két medve, az oroszok és a németek között” – mondja Orbán szoros politikai szövetségese. „Túl közel vannak még a magyar történelem tragédiái. Orbán nem Putyin bábja. Valójában Orbán úgy gondolja, hogy manipulálhatja Putyint.
Magyarország gazdasága mélyen összefonódik Németországéval. A magyar export egynegyede Németországba irányul, és 300 000 ember dolgozik német tulajdonú vállalatoknál. Egyedül az autóipar 175 ezer munkahelyet biztosít Magyarországon. De Orbán Angela Merkellel való személyes kapcsolata jelentősen visszafogottá vált a kancellár 2015. évi budapesti látogatása óta.
Azóta Orbán inkább a magyarországi székhellyel rendelkező németországi cégekkel és az egyes német államokkal alakít ki kapcsolatot, mint a szövetségi kormánnyal. Szerette volna „ha jobban megértjük, és nagyobb hangsúlyt adunk az üzleti szempontoknak, és kevésbé kritizáljuk az emberi jogok és a politika kérdései miatt” – mondta Milan Nic, a Német Külügyi Intézet vezető elemzője.
Angela Merkel már a 2015-ös menekültválság előtt is „veszélyes embernek” tartotta Orbán Viktort. Az, hogy Orbán támogatja – a kereszténydemokrata unió testvérpártjának – a bajor CSU-nak a Merkel-kritikáját, nem sokat javított a kapcsolatokon. Német diplomáciai források azt mondják, hogy Merkel még a telefont sem hajlandó felvenni, ha Orbán hívja. Ezt magyar diplomaták tagadják. Hozzáteszik, Magyarország az EU és a NATO iránti lojalitását igazolja, hogy Magyarország kiutasított egy orosz diplomatát az Egyesült Királyságbeli legutóbbi mérgezési üggyel kapcsolatban. „Az európai partnerekkel való szolidaritás más módon is megmutatkozik, mint a migránsok beengedése az országba” – mondta egy vezető kormányzati forrás. Például azáltal, hogy kerítéseket épít az ország az EU külső határainak megerősítésére.
A német CSU magas rangú politikusai nyomást gyakorolnak Magyarországra, kössön kompromisszumot a migrációval kapcsolatban. A megoldás lehet pénzügyi – a menedékkérőket elutasító országok, mint például Magyarország, adhatnak pénzt a frontvonalbeli államoknak, például Görögországnak és Olaszországnak. Egy másik lehetőség az lenne, ha Magyarország elfogadna önkéntes – nem kötelező – kvótákat. De nincs jele, hogy Orbán meghátrálna. A miniszterelnök ragaszkodik ahhoz, hogy az EU legalább 800 millió eurót (700 millió fontot) fizessen a Szerbia határán lévő kerítés építéséért és védelméért. Mielőtt Nagy-Britannia megszavazta az EU-ból való kilépést, Orbán arra számított, hogy a brit kormány ellensúlyozza a francia és a német – erősebb, mélyebb Uniót célzó – törekvéseket.
Most az EU keleti részén lévő négy visegrádi országra – Magyarországra, Szlovákiára, a Cseh Köztársaságra és Lengyelországra – támaszkodik ellensúlyként, a nemzeti szuverenitás bajnokaként.. Nincs európai identitás, mondja Orbán, ellentmondva a német és a francia vezetők állításainak. De van egy közép-európai – a két medve: Oroszország és Németország között.
**
Amit Orbán Viktorban leginkább csodálok – mondja hűséges bajnoka, Bencsik András újságíró –, hogy képes megjósolni a jövőt.
Bencsik egy sakk nagymesterhez hasonlítja, aki előre lát 25 lépést. Ha Orbán Viktor megnyeri a választásokat, akkor, mint erre ígéretet tett „rendezi a számlákat” azokkal, akik gúnyolódtak, kritizáltak, vagy megpróbálták aláásni az uralmát. „Politikai, erkölcsi és jogi” megtorlás következik – mondta 100 ezer híve előtt egy gyűlésen.
Minden szerdán kormányülést tart Orbán Viktor. Csütörtök az olvasó napja. Mostanában az izraeli szerző, Yuval Noah Hariri a Sapiens – Az emberiség rövid története című könyvét kedveli. A másik Frank Furedi brit szociológus Target Hungary című munkája. A harmadik Thilo Schaberttől a Boston Politics. A német zsidó emigráns Leo Strauss, akinek a gondolkodása nagymértékben befolyásolta a republikánus politikusok nemzedékét az USA-ban, írta azt a könyvet (címe Natural Right and History) amely a legújabban került dohányzóasztalára. Amiben a könyvek közösek, a pesszimizmus a nyugati liberális civilizáció jövője iránt, és az erős vezetők, nem pedig az erős intézmények iránti szeretet.
„Orbán most keményebben koncentrál, mint korábban, nem olyan joviális, nem olyan könnyed, mint korábban” – mondja Bencsik. „Azok, akik őt „machiavellisztikusnak” nevezik, összetévesztik valami mással azt a képességét, hogy összpontosít. „Budapest egy kis város, és szinte minden évben összefutok véletlenül a miniszterelnökkel. Egy Normafa nevű kávézóban ültem, egy népszerű helyen a hegyen, amely Budapestre néz, amikor Orbán testőr nélkül belépett, és asztalt keresett. Üdvözöltem, és ő válaszolt: „Hello, Nick. Még mindig életben van?” Nem a legbarátságosabb üdvözlés, de hagytam. Kezet fogtunk. Észrevettem, a kézfogása már nem olyan kemény, mint régen. Az elmúlt négy évben jókora túlsúlyt felszedett.
Megkérdeztem Hódmezővásárhelyről, ahol a közelmúltbeli választáson egy független jelölt legyőzte a Fidesz kedvencét, és összegyűjtötte az összes Fidesz elleni szavazatot. „Biztosan megváltoztatja a kampány dinamikáját” – ismerte el. De a támogatói meglepetésére a Fidesz-kampány a kormányzat gazdasági eredményei helyett a „migráció fenyegetésére” összpontosított. Orbán idegesnek látszott.
„Orbán úgy vezeti az országot, mint egy települést, ahol mindenki az ő alkalmazottja” – mondta Csintalan Sándor, aki Orbán egykori szövetségesének, Simicska Lajosnak a barátja. Simicska jelenleg a miniszterelnök egyik fő ellensége. „Ha ismét nyer, akkor csak egyetlen módja lesz annak, hogy megőrizze a hatalmat: sokkal nagyobb önkény. Nem lehet másképp megszilárdítani egy ilyen rendszert, mert azt csak a félelem és a feudális kapcsolatok tartják össze.”
Orbán Viktor ráhelyezte magát Európa térképére. Szerte a világon csodálják azok az emberek, akik a nemzeti szuverenitást meg akarják védeni a globalizációtól. De hogyan ítéli meg a történelem? Attól függ, hogy a győztes vagy a vesztes oldalra kerül-e. Ha a Visegrádi Négyek olyan erősekké válnak, hogy ellensúlyt képeznek Emmanuel Macron és Angela Merkel európai jövőképével szemben, az számára megnyugtató lesz. Ha kritikusai elismerik, hogy igaza volt, amikor a népvándorlást a korszak „átkaként” azonosította, győzelmet hirdet majd. De ha a jövőbeni uniós pénzek az európai értékek tiszteletben tartásától függnek majd, vagy ha a magyar közvélemény belefárad autoriter stílusába, Orbán Viktor kinn maradhat a hidegben.
A magyar fordítás ©ujnepszabadsag.blog