Posted by Gaál Péter
Megmondjam, mit mutatott meg Hódmezővásárhely és Érpatak? Meg fogom próbálni az Önök megszokott kifejezéseit használni. Nem lesznek még idézőjelek sem.
Hódmezővásárhely és Érpatak azt mutatta meg, amit eddig is tudni lehetett: a magyar választópolgár sem a baloldalra, sem a szélsőjobbra nem vevő. Azok a magyar választópolgárok, akikből statisztikai szakszóval a legkisebb nyerő koalíció összejön. Megjegyzem: a választottak NEM független civilek, ahogy volt olyan kedves valaki az előbb leírni. Nem tűnik úgy, és nem is azok. A politikában nincs olyan, hogy független. Hogy is mondta a nóta? Barát nélkül gyenge / még a sárkány is. Ha bűvös, ha nem bűvös. Na persze, nem feltétlenül Janival kell barátkozni, pláne most.
Aki bejut, a mögött van valaki. Vannak valakik. De.
De ez számunkra e pillanatban teljesen irreleváns. Nem a rendszer működésére vagyunk kíváncsiak, húszezredszer, hanem a választópolgárok működésére. Illetve az affinitására. Most nem érdekel minket, hogy ki – melyik politikus – mennyire gondolja komolyan, illetve mit gondol komolyan.
A magyar választópolgár olyan emberekre (volna) vevő, akik
1. mérsékelten jobboldaliak;
2. nem érintettek egyetlen eddigi politikai (ha lehet, egyéb) botrányban sem;
3. szókimondóak és bevállalósak;
4. okosak, jellemesek és elhivatottak (ez – láttuk az elmúlt 28 évben – nem közvetlen feltétel, hanem a feltételek feltétele – ez a Fidesz egyik nagy tévedése), latin szóval van dignitásuk, azaz méltóságuk;
5. de ameddig független civilként tartják őket számon, sőt, ameddig (bárki támogatja is őket) független civilként működnek, éppannyira nincs esélyük az országos helyzet megváltoztatására, mint
6. ha bármelyik mai, baloldali ellenzéki párt tagjai volnának.
Érpatakon látni lehetett, hogy hiába könyvelte el a Jobbik és a szűk látókörű baloldal Hódmezővásárhelyet a Jobbik sikerének. Nem a Jobbik sikere volt, hanem azé, amit az elébb felsorolt hat pontban leírtam. Gyújtópont lehet(ne), ha az említettek
7. többen lennének;
8. EGY PÁRTBA TÖMÖRÜLNÉNEK;
9. és ez a párt NEM VOLNA AZONOS EGYETLEN MAI ISMERT PÁRTTAL SEM.
Ameddig ez be nem következik, marad a Fidesz, véle marad a feszültség növekedése, majd a Fidesz (előbb-utóbb biztos) bukása után vagy a zűrzavar jön, vagy a Jobbik, amire ÉPPEN ÚGY NEM VEVŐ A LEGTÖBB MAGYAR VÁLASZTÓPOLGÁR, AHOGY A FIDESZRE SEM. Kínjában vevő, módosítják Önök. Igen, kínjában vevő. Bármennyire is nem úgy tűnt a számokból, a választópolgárok kínjában győzött a Fidesz 2010-ben, ahogy az MSZP is 1994-ben. Ellenválasztottak, ha ez a szó ismerősebben cseng az Önök fülének. Nem a három-hatvanas kenyér, illetve a nemzeti Kánaán. És 2002? 2006? Fej fej mellett voltak. Mindegy, hogy mi lett a végeredmény. Tudják be véletlennek. Akármi lehetett volna. Ez volt a választék. Tudják, mi volt az MSZMP bukása utáni eddigi egyetlen olyan választás, ami nagyjából a valóságot tükrözte? Az 1990-es. Más kérdés, hogy az MDF nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
NEM független civilek képesek úgy-ahogy rendbe tenni ezt a kócerájt. Nem Bajnai Gordonhoz hasonló bürokraták. Nem szakemberek. Azok csak a következő lépés. Egyetlen szervezetbe tömörült, JELENTŐS, jobbközép gondolkodású politikusok. MÁSOK NEM.
És ha nincsenek mások? Ha a maiakkal kell beérni? Nos, akkor kérem jön Paff, egy másik Janival. Például Lajossal.
Már megint rosszul írtam. Nem Paff jön, hanem paff.
A szerző az írást a Facebookon tette közzé