Posted by Serény Péter
Kezdjük Arany Jánossal:„Hová lettél , hová levél, Oh lelkem ifjusága! Megértük ezt is! Folytassuk a mával: Szégyenére – nem, nem a magyarnak -, hanem (Babits Mihály szavával): ”a süket hivatalnak”, gyalázatára a magát kereszténynek és nemzetinek mondó, ámde hajdani, ellenzéki, szabadelvű és plebejus demokrata önmagát megtagadó Orbán Viktor által vezetett il-liberális, Horthy-reminiszcenciákra épitő állampártnak. Avagy talán nem ő, a Fidesz (Kövér László és Németh Zsolt után) 3. számú tagsági könyvének büszke birtokosa? Köztudomású, hogy nem a tangón vásárolta ezt, az érdemrenddel felérő, ma már történelmi ereklye számba menő papírt.
De akad-e emberfia e hazában, aki tiszta lelkiismerettel azt merné mondani, hogy az a valami, aminek három évtizede Orbán, harcostársaival, az „alapitó atyákkal” a Fiatal Demokraták Szövetsége nevet adta, bármiben emlékeztetne ma az egykor oly rokonszenves, tabukat döngető, 20. századi jurátusok forradalmi hevületű, jobb, igazabb, új világ kivívására fölesküdő közösségére. Nem emlékszel, mennyire nem dolgozott bennük semmi félsz?
Pedig, habár alapítók voltak, de sokkal kevésbé atyák, mint inkább merész, nagyot álmodni kész ifjú apák, kiknek óvó, dajkáló karján az elsőszülött, a sok-sok újság fotón oly megelégedett és boldog biztonságban szendergett, mintha a Szűz Mária kötényében volna.
Istenem, mi lett belőlük, mivé lettek, mit tett velük (ellenük) a korlátaitól mind mezítelenebbre csupaszított hatalom!
Bizony van már bő évtizede annak is, hogy azok a rég volt, nyílt eszű és még nyíltabb beszédű copfos lányok, szakállas fiúk az anyakönyvezett életkoruk jó kétszeres határmezsgyéjén a 19. politikai születésnapjukat – a Fidesz megalakításának évfordulóját ülték meg, 2007 tavaszán. A zárszót, a nagy beszédet Orbán Viktor mondta. (Tanulságos olvasmány, itt találod:
http://2010-2015.miniszterelnok.hu/be…/az_uj_nyugat-nemzedek
Figyelj a FORRÁSRA – ez bizony a kormányfő honlapja.)
Én most nem az ismertetésére vállalkozom, csupán néhány gondolatát osztanám meg, tekintve, hogy a szöveg nyilvánosan hozzáférhető. Ha netán azt hiszed, hogy jó lesz a körmömre nézni, nem vagyok-e ellenséges hazudozó, kattints a linkre, örülök,ha magad akarsz meggyőződni a mindenkori „tutik” valóságtartalmáról.
Egyet azért kérek tőled. Tedd meg, hogy elolvasod hozzá a pártelnök-kormányfő mostani, március 15-i beszédét. Biztos vagyok benne, hogy idegen mankó nélkül is szembeötlőnek fogod találni a 19-edik születésnapi előadás és ezen 2018-as szereplés közötti különbséget. Idézek tehát a korábbi.2007-es szövegből:
„Magyarország mindig is egy nyugati tájékozódású ország lett a kereszténység felvétele óta, s maradt a modern korban is, hiszen ha politikáról volt szó, akkor mindig Londonra tekintett a művelt magyar nép, hogyha tudományról volt szó, akkor mindig Berlinre tekintett, mint főváros a fővárosra. Ha pedig művészetre, akkor mindig Párizsra, a dolog lényege, hogy mindig is európai tájékozódású volt.”
„Bátran vállalhatjuk /…/ az új nyugat nemzedék megnevezést annak ellenére, hogy mindannyian tudjuk, hogy az igazán nagy szellemi mozgalmak, a szellemi megújulások azok mindig keletről indultak, beleértve a kereszténységet is. Vállalhatjuk akkor is, hogyha tudjuk, hogy az európai, vagy a nyugati civilizáció most éppen egy nagy korszak végéhez érkezett. Hogy John Lukácsnak ide vonatkozó könyvét idézzem: még nem látjuk pontosan, hogy hogyan fog megújulni, és hogyan találja meg a következő korszakba átvezető lépcsőfokokat. És kétség kívül látunk mi ebben a nyugatban bizony hanyatlásra utaló jeleket, mint mindegyik nagy korszak végén. Ezek a jelek szinte természetesek, de ez mind nem ok arra, hogy ezt az alapvető tényt engedjük feledésbe merülni, hogy valójában a 80-as évek végén mi egyetlen dolgot akartunk. Azt akartuk, hogy Magyarország ne a kelethez, hanem a nyugathoz tartozzon, és különösképpen ne tartozzon a keletnek ehhez a bizonyos orosz típusú, szocialista típusú változatához, amely Magyarországnak negyven éven keresztül osztályrészül adatott.”
„Erre a nemzedékre jellemző még valami. Egy olyan kifejezést használok, ami mindig vitákat gerjeszt, de én ezt vállalom. Ez egy plebejus érzelmű nemzedék volt. Még akkor is, hogyha a plebejus szó alatt a patrícius hajalmúak mindig valami bezárt lábszagú művetlen dolgot szoktak érteni. De plebejus volt ez a nemzedék abban – és az is maradt abban az értelemben – hogy a kiváltságok ellen harcolt. Nagyon fontos dolog, és elválaszt bennünket a generáció a mi nemzedékünkhöz nem tartozó részétől, hogy mi nem azt akartuk, hogy a kiváltságosok közzé lépjünk. Nem ez volt a társadalmi programunk, a saját személyes életprogramunk sem ez volt, hogy a kiváltságosok közé lépjünk, hanem azt akartuk, hogy a kiváltságokat szüntessük meg. Nem azt akartuk, hogy nekünk is legyen olyan útlevelünk, amivel utazhatunk, hanem azt akartuk, hogy minden magyarnak lehessen útlevele, amellyel utazhat. Nem azt akartuk, hogy nekünk legyenek kapcsolataink a cégalapításhoz, és hosszas bürokratikus utakat bejárva eljuthassunk, hanem minden magyarnak legyen joga vállalkozást alapítani. Vagy nem azt akartuk, hogy mi is be tudjunk kerülni az ügyvédi kamarába, hanem azt akartuk, hogy Magyarországon ne kelljen engedély ahhoz, hogy valaki ügyvédként folytathassa a jogi pályafutását. Ilyen értelemben plebejusok voltunk és maradtunk is. Kiváltságellenesek, nem bővíteni akartuk a kiváltságosok körét, hanem meg akartuk szünteti a kiváltságosságot. Ez a mi nemzedékünkhöz ilyen értelemben szintén nyugatos, demokratikus tulajdonságként tartozó jellemvonás.”
„Mit tudunk mi üzenni innen a jövőnek, a nálunk fiatalabbaknak? Nos, hát először is azt, hogy mi nem azért mutattunk ajtót bizonyos dolgoknak, hogy most meg visszajöjjenek az ablakon. Tehát mi az ajtót a nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak, a Szovjetuniónak, meg a kommunizmusnak meg ajtót mutattunk. És azt üzenjük a jövőnek, hogy ne engedjék, hogy mindez visszamásszon az ablakon.”
„Azt üzenjük az utánunk jövő generációnak, hogy ne engedjék, hogy abból a demokráciából, amit a mi új nyugat nemzedékünk kiküzdött magának, abból most egész egyszerűen demokrácia nélküli többpártrendszert csináljon. Mert Magyarországon ma éppen a demokrácia lényege, a felelősség meg az elszámoltathatóság hiányzik. Ami maradt, azok az intézmények. Ez egy demokrácia lényegét nélkülöző többpártrendszer, és nem kellene hagynunk kedves fiatalok, hogy ez így legyen. És hasonlóképpen nem kellene megengedni az utánunk következő fiataloknak, hogy miután mi a szovjetrendszer legvidámabb barakkja sorsától megszabadultunk, most a Gazprom legvidámabb barakkjává tegyék Magyarországot. Ezek igen is fontos üzenetek a jövő számára.”
„Azt üzenjük innen egyfajta új nyugat nemzedékként a fiatalabbaknak, hogy igen továbbra is tartsanak ki a nyugatos Magyarország mellett, ne engedjék, hogy erről az útról Magyarországot letérítsék. Szeressék, hogy Magyarország egy nyugatos ország, ami azt jelenti, hogy hiszünk az emberi akarat szabadságában, és hiszünk az egymásért vállalt kölcsönös felelősségben, ami elválaszthatatlan része a nyugati kultúrának. Lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik. A demokráciát pedig nem lehet felülről irányítani, csak az emberek szívéből nőhet ki, és rendezheti be az élhető magyar életet.”
Ennyit szerettem volna a figyelmedbe ajánlani. Tartok tőle, hogy nem szerencsés, ha helyetted magam valami, az én számomra is kínos politikai kommentárt biggyesztenék ide.
Álljon inkább itt újra Arany János szava, néhány, fájdalmas sor nagy, nemzeti költőnktől:
Letészem a lantot. Nyugodjék.Tőlem ne várjon senki dalt. Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt. A tűz nem melegít, nem él: Csak, mint reves fáé, világa. Hová lettél, hová levél. Oh lelkem ifjusága! (Arany János: Letészem a lantot)
Békési Joe rajza