Posted by Serény Péter
A mondat innen való: Kossuth Lajos: Irataim az emigráczióból 2. A villafrancai béke után (Budapest, 1881) Ötödik fejezet. Értekezés Magyarországról. 252. oldal.) Ha hiszik, ha nem: nem volt könnyű fellelni az idézet forrását. A mondatot a Wikiidézetben láttam, ott pedig ez állt utána: Értekezés Magyarországról. Irataim az emigrációból. Nyilván így vették át az általuk hivatkozott, fél évszázada megjelent bölcsesség-gyűjteményből. De ilyen címen nem találtam meg. A nyomtatott szövegeket digitalizálva, eredeti megjelenési formájukban őrző, ismert adatbázis keresője, kérdésemre: „Kossuth Lajos Értekezés Magyarországról Irataim az emigrációból” két folyóiratcikk lábjegyzeteit ajánlotta fel.
Az egyik elvezetett a három kötetes 19. századi kiadáshoz. Még az oldalszám is szerepel benne. Csakhogy a digitalizált oldalak ebben az adatbázisban saját számrendszert követnek. Maguk az oldalak a képernyőn úgy jelennek meg, eredeti formájukban, hogy a számozásuk jól látható. Ám a kereső a digitalizált azonosítókkal dolgozik. Mit volt mit tenni: mindegyik kötetnél beírtam a Kossuth-idézet szövegét, mindhiába: semmi nem jött elő.. Akkor végignéztem a három kötet tartalomjegyzékeit, és e digitalizált oldalakon a fejezetcímek természetesen az eredeti oldalszámokkal és szövegekkel jelentek meg. Innen már gyerekjáték volt, a folyóiratcikkben talált oldalszám alapján az idézet lapjára kattintani. Megvolt az idézet, teljes szöveg holdudvarával együtt. Ide másolom, azzal az írásmóddal, ahogyan eredetileg nyomtatták:
»Ense petere placidam sub libertate quietem.« (magyarul kb.: Karddal – a szabadság békéjének nyugalmáért – sp) Ez jelszavunk.
Az éj sötét a continensen. De akkor legnagyobb a sötétség, mikor a hajnal közel van.
Van valami a levegőben, a mi sejteti az emberrel, hogy vihar közelg.
Még az évszámítás is arra mutat. Én nem igen szoktam cabalisticával foglalkozni. De hát »több dolog van ég és föld között, mint bölcsészetünk álmodja« — a mint a dolgok természetének ama nagy vizsgálója mondja, a ki »Hamlet«-et írta. S van némi érdek Gervinus tanár amaz észlelésében, hogy a szabadságmozgalmak majdnem geometriai haladvány szerint következnek egymásra e században. — A cadix-i fölkelés öt évvel következett a népszabadságnak a bécsi congressuson lett diplomatiai legyilkolása után. Aztán a júliusi forradalom kétszer öt évvel rá. Erre közel négyszer öt évvel a februári forradalom. Reménylem, a legközelebbi nem fog kétszer annyi ideig magára várakoztatni. De ha mégis úgy történnék, csak egy új adat volna azon nevezetes chronologiai különösséghez, hogy több századon át a nyolczvanas évek mindig szabadságot hoztak.”
Van ebben a szövegben, a sokszor idézett mellett még egy érdekesség. Olvassuk el újra ezt, a Hamlet, majd Gervinus tanár hivatkozást követő mondatot: „— A cadix-i fölkelés öt évvel következett a népszabadságnak a bécsi congressuson lett diplomatiai legyilkolása után.” Igen, …”a népszabadságnak a bécsi congressuson…” A szó: népszabadság, így, ebben a formában, ezek szerint létezett Kossuth Lajos 19. századában. A 20. században, 1956. novemberének elejétől 2016. novemberének elejéig volt Magyarországon egy országos napilap, melynek nagy kezdőbetűvel: Népszabadság volt a címe. A legenda szerint a „keresztapa” Pándi Pál, a reformkor irodalmának jeles tudósa, Petőfi-kutató volt. Ő lett volna az, aki megoldotta – az adott pillanatban már-már a kör négyszögesítésével felérő – feladatot, hogy az előd: a Szabad Nép című lap megnevezésének mindkét szavát tartalmazó, fogalmilag annak messzemenően megfelelő új lapfejet találjon. Petőfi „világszabadság” szavának mintájára találta meg a Népszabadság nevét. (A lap, évfolyamainak jelzésében, az 1945 és 1956 közötti Szabad Népnek a Rákosi korszakhoz kötődő, rossz emlékű szerepét nem tagadva, a 74. évfolyam – 237. szám. jelzéssel szüntettetett meg 2016. október 8-ával.) Nem lehetetlen, hogy Pándi Pál, az irodalomtudós, aki hihetetlenül gazdag tárgyismeretéből merítve, lebilincselő egyetemi előadó volt, nagyjából egy évszázaddal Kossuth Lajos 1851-ben kezdett angliai útja után (ennek emléke olvasható a később kötetben megjelent, itt néhány mondatával, szintén idézett cikkben), memóriájában, cédulái halmazában kutatva (hol volt még akkor a számítógép!), újra felfedezte magának, majd a közönségnek a népszabadság kifejezést. Hogy Kossuthnál olyan szövegkapcsolatban jelent meg, amelyik a lap 2016-os, stróman közbejöttével végrehajtott hatalmi kivégzésével némileg összecseng, természetesen a véletlen műve. Kossuthnál „…a népszabadságnak a bécsi congressuson lett diplomatiai legyilkolása után.” 2016-ban ebből a bécsi (a stróman bécsi befektető volt, a Vienna Capital tulajdonosa) és (az éppenséggel nem diplomáciai, hanem maffiózó-stílusú) legyilkolás cseng ismerősen. Újra és újra eszembe jut, mennyi hasznos és érdekes „további részletre” lelhet az ember fia/lánya, ha a 21. század kiber(cyber-)világában utána keres egy idézet korabeli holdudvarának.
Kép: Kossuth dagerotipia, 1852, Boston