Posted by Serény Péter
Hirschler Ricsi – Raskó György – és szerénységem reagálása a fenti címre figyelemmel:
Richard Hirschler megosztotta György Raskó bejegyzését.
3 órája ·
“..iszonyúan aggódtunk amiatt, hogy esetleg Gyurcsány és a más országos szoci politikus beavatkozik Zay mellett a kampányba. Szerencsére nem tették.…”
György Raskó
7 órája ·
Ma beszéltem egy hódmezővásárhelyi ismerősömmel, aki amúgy erősem benne volt Márki-Zay kampányában. Gratuláltam neki, az általam egyébként nem remélt sikerhez, mire mondja, hogy ő sem bízott benne igazán, de minden összejött. Hozzátette: iszonyúan aggódtunk amiatt, hogy esetleg Gyurcsány és a más országos szoci politikus beavatkozik Zay mellett a kampányba. Szerencsére nem tették, mert ha aktivizálták volna magukat, akkor most nem Márki-Zay lenne a polgármester. A hódmezővásárhelyiek ugyanis virtigli jobboldaliak, igazából csak Lázárral lett tele a hócipőjük, nem a Fidesszel. Elgondolkoztató vélemény.
Péter Serény De jól tetted, Ricsi, hogy megosztottad Raskó György hozzászólását.Ő elgondolkodtató véleményként idézi, amit hódmezővásárhelyi ismerősétől hallott. Azt hiszem, van még néhány dolog, amin érdemes elgondolkodni, amikor e konkrét esemény lehetséges nagytáblás kivetítéséről van szó. És ez, mindenekelőtt, Raskó tanár úr figyelem felhívó megjegyzését követve, annak alapos körüljárása, hogy mi ennek az egyedi körülmények között született váratlan diadalnak, az általános tanulságot kínáló előtörténete.Ebben nyilván benne van, hogy egy köztudottan és hagyományosan jobboldali érzelmi-politikai túlsúlyú közösségben valaki(k)nek meg kellett találni azt a valakit, aki helyi kötődése, érzelmi-politikai arculata, révén alkalmas lehet valódi alternatívát jelképező kihívónak. Én véletlenül bukkantam, illusztrációt keresve,Márki-Zay Péter tengerentúli kalandozásának és nagy családosként haztérésének töténetére a Délmagyar egyik 2009-es riportjában. Elolvasván, és tálalását is látván, nem hinném, hogy akár egy 50 ezres városban, a “teljes ismeretlenségből” lépett elő hősünk. Az a 2009-es riport nyilván beszédtéma volt annak idején különböző kisebb nyilvános tereken (piac, női fodrászat, templomból kijövet, találkozások családok kozött), és a história volt, van, annyira különleges, hogy sok év elteltével el lehessen mondni: ja, ő az! Az életrajz-interjúnak a hvg.hu-n frissített, de már hetek óta feltett on-line szövegéből kiolvasható, hogy a vásárhelyi hagyományos többségbe, vallásosságával, személyes életének cselekedeteivel bizonyított őszinte nemzeti, patrióta kiállásával milliméternyi pontossággal illeszkedik. De van egy fontos megkülönböztető jegye, a keveseknek kijutó, hosszabb idejű tengerentúli, amerikai és, ami szintén fontos,a különbségek miatt, kanadai tartózkodás tapasztalata, az ottani köz- és magánélettel való ismerkedés és megismerkedés.. Amit az interjúban mond, más összefüggésekben, mind-mind, az én korántsem tévedhetetlen szememben, leginkább egy átlagosan nyitott, alapértékeiben megingathatatlan, de mások érveire azért figyelni képes, a valóságot mindenféle szemüveg kötelme nélkül szemlélő amerikai republikánushoz hasonlítható férfiú. Ilyen emberből nyilván nem túl sok akad Magyarországon, Pedig valójában, azt hiszem, ők volnának az igazi nemzeti,konzervatívok, a kemény hittel, őszinte nekibuzdulással, hatni, alkotni, gyarapítani akarók, akik a kihívás ismeretében: tartani tudják, hogy megmaradnak tisztának a bármily méretű hatalom csábításával szemben.(Ha melléfogok is, nekem példaként, McCain szenátor jut eszembe, még a mostani betegsége előtti évekből, vagy, mondjuk Comey FBI-igazgató, aki az ismertebb vezető kormánytisztviselők közül elsők között közölte, hogy bár mindig a republikánusokra szavazott, ezúttal nem támogatja Trump elnökjelöltségét. Aztán, a mégis nyertes Trump által. felkínált hosszabbítást elfogadva, megtagadta, hogy hivatali eskün túli magán fogadalmat tegyen a Trump iránti abszolút személyi hűségéről, az elnök ellen épp elkezdett vizsgálóbizottsági-különleges ügyészi nyomozás közepette. Az elnök rögvest kitette a szűrét.) Vagyis, nagyon sok múlik azon, hogy kiben látjuk meg, még inkább, saját lehető legteljesebb helyismeretünk, beágyazottsága révén, kik ismertetik fel velünk.meglehetős biztonsággal azt a valakit, aki helyben a mindenki által “ez az!” örvendő felkiáltásával fogadott, közszereplőként elvben ismeretlen, így nem is kompromittálódott, ideális jelölt lehet(ne). Nem tudom, hányan képesek erre a rendkívüli és egyáltalán nem bűvész mutatványra..És mi inden van még, amin érdemes gondolkodni.