Kovalik Márta

Gellért András
Este kilenckor már mindent lehetett tudni, de nem szerettem volna zavarni, így másnapra hagytam a hívást. Majd holnap elemezzük a helyzetet és röhögünk végre egy jót. Mert vele igazán nagyokat lehetett nevetni.
A közös borozásunk, akárhogy is alakulnak majd a dolgok, sajnos elmarad. Nem várta meg azt a napot, pedig megígérte, én pedig biztos voltam benne hogy koccintunk majd, mert Márta örökké fog élni. Legutóbb is ezzel köszöntem el tőle.
Kovalik Márta igenis örökké fog élni. Velünk lesz, a hallgatókkal és azokkal a rádiósokkal, akik abban a megtiszteltetésben részesülhettek, hogy egy asztalhoz ülhettek vele.
Drága Márta! Sosem felejtjük el! És ahogy ígértem, a bor és a két pohár ott lesz az asztalon.