Mostohazám
Felcsút felé félúton, én azon gondolkodám, kié lett a trafikom, és a nemzeti dohány.
Ki nyúlta le a sok lóvét, s kinek lett a zsebe tele, kivel kellett volna inni, jóba’ lenni vele.
Kié lett ez az ország, s kié az adósság, ki jött jól ki a sok rosszból, és kinek maradt a kórság.
Kinek szolgál ez a rezsim, s ki kap földet, szántót, ki nevet az elején, és ki höröghet zárszót.
Ki az, aki kisbaltával nagy nemzetet farag,, s ki az, aki vágja a fát Magyarország alatt.
Felcsút felé félúton én azon gondolkodám, hogyan lettél édes hazám, a gonosz mostohám.