Posted by Iván Gizella
Ül a felhőkön az Atyaúristen. Álmos tekintettel néz körbe a világon, amit teremtett. Csupa szürkeség, nyomorúság, éhezés, emberek gyepálják egymást. Kik ököllel, kik fegyverrel, mások szóval esnek a másiknak. Az Atyaúristen csak hümmög.
Hol van már az a paradicsom, amit annak idején ide varázsolt, erre a kicsi, Föld nevű bolygóra. Még a nagy tengereken sincs nyugalom, tengeralattjárók leselkednek a vizek mélyén, a levegőben vadászgépek üldözik egymást, robbanások süketítik meg a füleket és tépik le a kezeket.. Szóval a dinoszauruszok harca ehhez képest békés felvonulás volt.
Gyerekek, gyerekek, mi ez a hajcihő? Nincs még itt a vég. Nyugodjatok le kérlek benneteket.
Nem lehet, veszi az üzenetet Józsi. Harcolni kell atyám! Ez az utasítás.
Utasítás, utasítás, bolond gyermek, ki parancsol nektek?
Jajj atyám, nekünk mindenki parancsol. A párt, a párvezérek, a viceházmester, a pap a faluban, még a parkolóőr is.. no meg az asszony.. s utoljára ki ne felejtsem, a lelkiismeretünk.
Akkor azt meséld el nekem bolond gyermek, mit mond a lelkiismereted?
Azt atyám, vegyük tudomásul, hogy mi olyan, de olyan kis pontok vagyunk, akik semmit nem számítanak. Éppen ezért be kell állni a sorba, meg kell húzni magunkat, be kell fogni a pofánkat, mert ha nem tesszük, jajj nekünk. Kiírnak minket a való világból.
Ki, ha hagyjátok magatokat, mondta az Úr.
Mi bizony hagyjuk, felelte Józsi, sok millió ember nevében.
Akkor én most adok a kezetekbe egy fegyvert, amivel tudtok harcolni az elnyomás, a zsarnokság és a rajtatok élősködők ellen.
Józsi arca felragyog, felnéz az égre és várja a fegyvert.
Mire vársz jó ember?
A fegyverre, amit ígértél uram.
Azt a fegyvert a fejedbe ültettem, s úgy hívják, akarat. Az akarat az, ami mindent legyőz.
Használd végre te szerencsétlen!