Hadikincstár

Nem tudom elengedni ezt a gondolatot, amióta az Index kitűnő cikksorozata segítségével valamelyes betekintést nyertem a NER-arisztokraták és leszármazottaik életmódjába és újabb befektetési szokásaiba, de különösen amióta „Mészáros Lőrinc” egy konzorcium élén bevásárolta magát a magyar energiaiparba. Azt olvastam valahol, hogy a Mátrai Erőművel nagyjából az ország energiaellátásnak mintegy ötöde került a birtokába. Egyre inkább úgy látom, hogy a Fidesz Zrt. készül a háborúra, és tervszerűen „spájzol”: strómanjai nevén nem csak mérhetetlen nagyságú, kissé misztifikált „vagyon”, hanem egyben stratégiai fontosságú ágazatok kerülnek a birtokába.
Látnunk kellene végre: nem csak a (fideszhű) “nemzeti burzsoázia” lopás és nepotizmus útján megvalósított teremtésének vagyunk tanúi, bármilyen egyszerűés jól felmondható is ez a képlet. Azt állítom, hogy példának okáért “Mészáros Lőrinc” nem más, mint a Fidesz hatalmi célú (párt)-vagyonának, közös tulajdonának – ha tetszik, „hadikincstárának” ­– az elnevezése, és a funkcióját tekintve nagyjából azt a szerepet tölti be, amit a „szocializmus” idején az ú.n. “állami tulajdon”. Ez utóbbi, mint emlékszünk, “a népé” volt, de felette teljes joggal, lényegében tulajdonosként, a nomenklatúra rendelkezett (ld. még Milovan Gyilasz: „Az új osztály”), természetesen szigorúan betartva a megfelelő hierarchikus rendet. Akárcsak a mai Fidesz-nomenklatúra. Ennek a tulajdonnak az egyetlen igazi célja a Fidesz-hatalom fenntartása most és mindörökké.
Tételezzük csak fel, hogy valamely különleges hazai és nemzetközi fordulat vagy váratlan asztronómiai konstelláció folytán az ellenzék mégis csak politikai győzelmet arat a Fidesz felett. Könyörgöm, miféle esélyei lesznek egy olyan országban, amelyben nem csak az előre elhelyezett politikai csapdák és bombák lépnek működésbe, hanem szó szerint a Fidesz tulajdonában van, a Balaton-parttól a Dunakanyaron és a vasútvonalakon át egészen az energiaszektorig? Nem szólva a ki tudja, mibe hová mentett, csillagászati összegekről. Ez a gazdasági és infrastrukturális hatalom például egy pillanat alatt akkora káoszt lesz képes teremteni (amely majd egy esetleges új kormány inkompetenciáját lesz bizonyítandó), hogy percek múlva tömegek fogják visszakövetelni a Fideszt, mert nem lesz áram, meg fűtés, és hasonló apróságok történnek.
Az a véleményem, hogy a dolgoknak ezt a vetületét a kiváló Magyar Bálint sem veszi kellőképpen figyelembe.
Hozzá kell tennem, amennyiben mindebből nem lenne világos: az ellenzéki közvélemény folyamatos “lopás!”, “lopás!” kiabálása nagyjából szart sem ér (bocsánat a durvaságért!). És nem is írja le helyesen a helyzetet.
Amit még mindig nem mindenki látszik érteni, a politikai osztály ellenzéki része sem (arra nem is merek gondolni, hogy nem akarja), az az, hogy itt nem egyszerűen válogatott személyek magánvagyonának növekedéséről van szó közpénzek transzformálása révén, politikai patrónusi segítséggel. Vagyis nem egyszerűen lopásról. Itt a NER “közvagyonának” megjelenését és növekedését látjuk. Az számomra elég egyértelmű, hogy e vagyon nagy részének a neve “Mészáros Lőrinc”, amely név nyilván egyben a capo di tutti capi saját vagyonát is takarja. (Azt nem tudhatjuk, hogy a NER más újonnan teremtett milliárdosai vagyonuk mekkora részét tartoznak a NER-közvagyonba forgatni vagy készenléti összegként fenntartani bármiféle gond esetére. De biztosan van ilyen rész.) Az azonban bizonyos, hogy e vagyon célja, mint említettem, a NER (más néven Fidesz Zrt.) uralmának fenntartása az idők végezetéig. De van itt még egy ritkán említett vetület. Az nem vitás, hogy a “NER-lovagok” elképesztő gazdaságot nyertek a puszta lojalitásukért cserébe. De ez azonban azzal is jár, hogy cégbirodalmaiknak tízezrek állnak az alkalmazásában, és további sokezrek végeznek különféle jól jövedelmező feladatokat a számukra az ügyvéditől a kutyagondozóiig. Ezek az emberek, családjaik, egzisztenciálisan a Fidesz Zrt.-től függenek, annak lekötelezettjei, jólétük összeforr a Fidesz Zrt. sorsával, hatalmának szárnyalásával vagy hanyatlásával. Isten őrizzen meg attól, hogy pálcát törjek fölöttük: az embereknek élni kell. Mégis: amikor döbbenten nézzük a közvéleménykutatói eredményeket, és nem értjük, mitől emelkedik a Fidesz népszerűsége akkor, amikor a kórházak lerohadnak, az oktatás nívója, zuhan, az ország minden mutatójában egyre jobban lemarad a régió olyan országai mögött, amelyeknél valaha sokkal előnyösebb pozícióban volt, talán erre is kellene gondolnunk.
Meglehet, nem csodálkoznánk többé olyan nagyon.
Boris János