Posted by KERESZTY ANDRÁS
Azt írta a Facebookra egy általam normálisnak ismert újságíró kollégám: «Nagyot megy az ellenzéki pártoknál és a sajtóban a döbbenetes leleplezés: a magyar kormány titokban menekülőket fogadott be. Milyen kár, hogy az ellenzék nem olvassa a Magyar Krónikát, amelynek január 4-i számában a következő hír jelent meg: „A Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal december 21-én közzétett (!) adatai szerint Magyarország az év első tizenegy hónapjában 1148 menedékkérőt fogadott be, oltalmazotti státust 980, befogadott státust 73 fő kapott, menekültstátust 95 embernek ítéltek meg. Mindez azt mutatja, hogy miközben Magyarország elutasítja, hogy bárki más kötelező befogadást írjon elő a számára, erejéhez mérten kiveszi a részét a migránsválság kezeléséből.Vajon a magyar ellenzék képes-e különbséget tenni az önkéntes és a kötelező között? És képes-e újságot olvasni?»
A Facebookon írja ezt. Saját nevével, saját képével, saját számítógépének saját billentyűivel. Senki sem kényszeríti erre. Senki sem áll mellette, fölötte. Nem parancsra teszi. Önként, kéjjel gúnyolódik. És meg van győződve arról, hogy igaza van. Mert hívő. És a hívő rendíthetetlen. Nem veszi észre azt, ami nyilvánvaló, hogy Imádatának Tárgya mekkorát hazudott szerencsétlen híveinek, akik visszaküldték neki hűségesen a nemzeti konzultációs ívet.
Éppen őket csapta be. A hűségeseket. Akik úgy gondolták támogatni kell a kis-nagyembert nagy harcában azzal, hogy visszaküldi a nemzeti konzultációs lapot. Ez a népvezér elköltött 9 milliárdot migráncs-kampányra, közben pedig beengedte a menekülteket, mert kell az EU-pénz – leosztani a haveroknak. Szegény hívőben ez fel sem vetődik.
Pedig nem nyeretlen kétéves. Újságíró már egy-két évtizede. Ő csak azon rugózik, hogy már szenteste hetének csütörtökén egy hivatal közleményéből tudni lehetett, hogy Orbán Viktor – minden korábbi rikácsolása, asztalcsapkodása, keménykedése ellenére – beengedett menekülteket. De miért is tűnne ez fel a hívőnek!? Az sem zavarja, hogy pont a miniszterelnök szomszédságában lakó gázszerelő lett „az elmútt nyóc év” alatt az ország leggazdagabb embere. Úgy gazdagodott, ahogy senki a világon.
Közben pedig a demokratikusnak nevezett oldalon apró, sőt, pici pártocskák akadályozzák a Nagy Győztes Összeborulást. Pedig Orbán Viktor ellen győzni most olyan, mint 1985-ben az akkori választási törvény szerint, az akkori feltételek között országos választást nyerni Kádár János ellen. Lehetetlen. Orbán Viktor ugyanis nem miniszterelnök. Orbán Viktor maga az Orbán-rendszer. Szabad parlament? Mint annak idején, most is beengednek néhány díszellenzékit. Most többet, mint a 80-as években. Szabad választás? Orbán első dolga volt átírni és az új állampárt kedvére átformálni a választások szabályait. Szabad sajtó? A Népszabadságot kivégezték. A megyei lapokat ledózerolták. A közszolgálatot nevetségessé tették. Nem is érdemes ezt sorolgatni
Létrejött egy olyan gazdasági–politikai–kulturális rendszer, amely (az Európai Unión belül) leginkább az orosz, a török, az azeri állapotokra hajazik. Ja, és persze a Kádár-rendszer örökségét viszi tovább. Néhány év, és Viktorunk Viktor „apánkká” alakul. Minden rendben van, amíg „Viktor apánk” áll a kormánynál. Bölcs vezér. Előre látja a dolgokat. Puritán. Ő nem lop. Csak az a sok gengszter. Ő szalonnát eszik, szotyolázik, a nép igazi fia. Úgy beszél, mint a dolgozó nép. Jó reggelt, Magyarország, jó reggelt, magyarok! – mondja a rádióban, és kacsint. Biztosan kacsint. Mi, magyarok olyan fajták vagyunk… Na, milyen fajták? Amilyennek én mindjárt megmondom.
Az Orbán-rendszer ellen nehéz fellépni. Mert tulajdonképpen mi a bajunk? Van egy kis fizetés. Van egy kis nyugdíj. Nincs infláció, vagy ha van, alig. Az autóba kapható benzin. A boltok zsúfoltak áruval. A televízióban vannak jó kis sorozatok. Most nem a Szabó-család, hanem a Barátok között. Ha nem megyünk tüntetni, akkor senki sem piszkál. (Csak ha a gonosz Soros által pénzelt külföldi ügynökök vagyunk a mi rendszerellenes alapítványunkkal. De akkor úgy kell nekünk, gizdáknak). Megmondják nekünk, hogy ki a nép ellensége. Ki az ország ellensége. Persze, most nem az egész „imprelizmus”. Csak az a fránya Brüsszel.
A választásokat nem az dönti el, hogy milyen gazdasági, kulturális, politikai, oktatási, egészségügyi stb. programja van egy pártnak. Ezek fel sem foghatók. Meg kell mondani, hogy kit kell utálni. A közös utálat összetartó erő. A Soros meg a migráncs. Elkapjuk őket a temetőkben. Levadásztatjuk őket a rendőreinkkel. Kádárék a gyűlölt Nyugattal előnyös üzleteket igyekeztek kötni. Orbánék bekaszírozzák az uniós támogatást, aztán megmondják, miért kell utálni az Európát Merkelestől, Macronostól, Schultzostól.
Orbán ravasz, mint Kádár apánk volt. János bácsi elment az oroszokhoz és megcsókolta őket háromszor, aztán hazajött és csippentett a szemével. Viktor elmegy Merkelhez, kezet csókol (de hogyan!), aztán hazajön és kacsint.
Tulajdonképpen mi a bajunk? Itt dagonyázunk ebben langyos sárban. Aki nincs ellenünk, az velünk van. A mostani népvezér alacsonyabb, mint Kádár, de nagyobb a hasa. És ő is szeretni való. Nem? Az ellenzéki urak és hölgyek meg kapnak majd néhány jó kis széket a Parlamentben. Ellesznek újabb négy évig.
Tessék mondani, meg lehet változtatni ezt a rendszert?