Posted by Tanuljon könnyen gyorsan montenegróiul – Zaklatási ügy
Kocsis Tamás: Jelentem mindenkinek, akit érint: tudok montenegróiul is.
1967 őszén amikor az MTI és a Népszabadság belgrádi tudósítóként közöltem Djuro Radulovics-csal, a Jugoszláv Tájékoztatási Titkárság helyettes vezetőjével, hogy „beszélgetéseink nyelve mától a szerb lehet”, kijavított, hogy ez a nyelv a szerb-horvát. Később fokról-fokra változott a hivatalos helyzet. Szerb lett, ami szerb és horvát, ami horvát, én pedig beírtam egy okmányba nyelvtudásomként, hogy szerb és horvát. Erre meg a még egységes Jugoszlávia budapesti nagykövetségén figyelmeztettek arra, hogy létezik önálló bosnyák nyelv is. Elégedetten tudomásul vettem nyelvtudásom további bővülését, mert – ki tudja, miért – a bosnyákokkal is szót értettem mindig, ha kellett.
Ma pedig örömmel értesültem a Magyar Nemzetből: a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) hivatalosan önálló nyelvvé nyilvánította a montenegróit. Eredeti neve „crnogorszki jezik”, hivatalos rövidítése CNR, angol és francia megnevezése pedig „montenegrin”. Magyarul nyilván montenegrói.
Megünnepeltem az eseményt. Ma montenegróiul kértem csevapcsicsát a „Montenegrói Gurman” étteremben, a Rákóczi út 54-ben. Gyermekkorom második otthonában, az Est lapok majd a Népszava egykori székházában…Örömmel kiszolgáltak!
Victor Laszlo: Mostanában sokat beszélnek a szexuális zaklatásról. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a férfiak jelentős része (angol kutatók legfrissebb statisztikái szerint 85-90 százaléka) követett már el szexuális zaklatást. Ennek nyomán felhívást tettünk közzé, hogy jelentkezzen, akit ért ilyen atrocitás. Mai műsorunk vendége Kovács Jánosné. Boldog, kétgyermekes anyuka. De ez nem volt mindig így. Rövid pszichológiai vizsgálat nyomán kiderült, hogy őt is érte zaklatás. Mikor történt az eset?
– Húsz évvel ezelőtt
– Miben állt ez? Tett önnek szexuális jellegű célzásokat?
– Igen, egy házibuliban odajött hozzám, és azt mondta, szép a szemem.
– Csak úgy, ismeretlenül?
– Igen, én is nagyon meglepődtem, és feszélyezve éreztem magam.
– Történt kísérlet a részéről testi kontaktus felvételére?
– Igen, felkért táncolni, közben egyszer hozzáért a mellemhez.
– Ez valóban durva zaklatás. Bocsánatot kért?
– Nem, úgy tett, mintha semmi sem történt volna.
– És ön?
– Én is. Később kisétáltunk a holdfényes folyópartra, és ott…
– Ne kímélje a nézőket, kedves asszonyom Mi történt ott?
– Megcsókolt.
– Rettenetes! Erőszakosan csókolt?
– Hát, elég vehemens alak volt, ez kétségtelen.
– Létrejött önök között szexuális kapcsolat?
– Igen, többször is.
– Hányszor?
– Nem számoltam. De kétezernél biztosan többször.
– Ez borzalmas! Azt hiszem, ez a rettenetes bűncselekmény feljogosít minket arra, hogy megnevezzük az illetőt Hogy hívják?
– Kovács Jánosnak.
– És aztán mi lett később?
– Elvett feleségül, azóta is boldogan élünk. Ha nem zaklatott volna, még ma is anyáméknál laknék, minden reggel depressziósan ébrednék, nem volna gyönyörű családom, és meg se hívtak volna ebbe a műsorba.