Posted by
Most kapott egy Prima Primissima díjat. Őt hívta az amerikai követség, amikor be kellett vezetni az ügyvivő nyilatkozatát a sajtószabadságról.
Baló György ismert, népszerű, a média vezérbikáinak egyike. Ha nyilatkozatot ad, akkor pontosan, precízen fogalmaz. Nyomdakész mondatokat mond. Persze, könnyű neki. Tévé-kész mondatok formálásához szokott. Néhány Baló-kijelentés:
„Ütőképes, független közmédia nélkül nincs ütőképes civil társadalom. Ütőképes civil társadalom nélkül nincs igazi demokrácia.”
„Nemzedékem szerencséje az, hogy mindent meg kellett tanulni. Olyan nem volt, hogy valaki bejött a tévébe, és máris hírolvasó lett”.
Meg:
„A hetvenes, nyolcvanas években az újságírás tele volt tabuval. A kerületi tanács költségvetése is titkosnak számított, de ha Libériában egy 27 éves őrmester puccsot csinált, az rögtön benn volt az újságban. Ha visszatekintünk, azt látjuk, hogy a magyar újságírás akkori krémje külpolitikával foglalkozott. Külföldön leste el, milyen az igazi sajtó”.
„Elsősorban szerkesztőnek gondolom magamat. De mondok egy borzasztóan nagyképű dolgot, úgy gondoltam, hogy azt, amit el kell mondani, én mondom el a legjobban. Ezért vállaltam az arcommal is. Egyébként Magyarországon csak az a híres és ismert, aki a képernyőn van. Olyan nincs, ami külföldön, hogy a szerkesztő az a minden, a szerkesztő a mindenható ura a saját műsorának”.
„Attól, hogy az arcomat látni, nem vagyok különb azoknál, akiknek a lába látszik. Nem vagyok több, mint sok, kiváló újságíró, akinek arca nem ismert a nagyközönség előtt”.
És végül:
„Azt, hogy valaki hiteles legyen a televízióban, nem lehet tanulni vagy tanítani. Az amit mond, az vagy átjön a képernyőn, vagy nem. Vagy elhiszik neki, vagy nem.”